Jó és rossz, jó vagy rossz
Bobby Leng:
Jó és rossz, jó vagy rossz
vers
I.
Azt hiszed, hogy valamit is tehetsz
De valójában csak nyújtod a szenvedéseket
Aki jó, segíteni elhivatottsága van
A jó életképtelen, gyenge, sírós, bátortalan
Míg a rossznak lelkiismeretlensége adja az erőt
Bármit megtesz, és mindig mindent legyőz
Ez bizonyítja, hogy génjei jobbak
A jó szent elvei pedig eltékozoltak
Csendes, szép szavakkal győzni Jézus sem tudott
S végül Ő is a gonoszok kezére jutott
Arcába nevettek, miközben népéért könnye hullott
Tűrte jósággal sorsát, és elhullott
Hát ezért mondom én, hogy hiába itt minden
A kapzsik, gonoszok ellen gyógyszer nincsen
Ma segíthetsz, de holnap megölnek
Ki aggat, mindenkit halálra jelölnek
Eltipornak úgy, hogy a szemük se rebben
És még a Sors is segíti őket ebben
A jóságosak összefoghatnak, hiába
A jóság úgy tűnik, elvész kárba
Túl sok a rossz és ellepte a Világot
Ilyen sok szennyet soha még senki se látott
Új Jézus kellene, s nem egy, de sok
Hogy elűzze, s meneküljön a sok gonosz
Vagy vegyük észre már, hogy nem győzhetünk?
Mert a szenny mocskába végleg alámerülünk?
És itt a vég, ha nem ma, akkor hát holnap?
Már a Föld a székhelye a gonosz pokolnak?
Csak szenvedés maradt a jó emberek sorsa?
Itt volna az idő, hogy a sorsunk forduljon jobbra!
De nincs remény, mindhiába vágyjuk
Rosszra csak újra rossz jön, a jót hiába várjuk.
És hát itt a vég, igen, ma, vagy holnap.
Adjuk át helyünket, s mindenünket a gonosznak.
Hiába küzdöttünk annyit ezredeken át.
Mégis fejére állt mostanra a világ.
Néha úgy tűnt, hogy mégis győz a jó
De csak a mesékben - ez az igaz való
A gonoszt legyőzni csak saját fegyverével lehet
Ha aki győzni akar, az is gonosszá lesz
Hát ezért mondom én, hogy itt a vég
Lássuk be, hogy az egész világ pokol tüzében ég
Megsemmisül minden a gonoszok kezében
A jóság meg elsüllyed örökre, mélyen.
A jónak vége, vegyük már észre
A gonoszok legnagyobb örömére
Hát ezért mondom én, hogy itt a vége
Soha nem jön el Földünkre a béke
Soha nem lehet békesség a szívekben
Amíg gyűlölet csörgedez az erekben
Nem hisznek már az isteni útmutatás erejében
Ne bánts senkit, ne ölj, ne lopj, ne, az égre kérlek
Nemcsak nekem, de neked is így lesz véged
Ha nem ma, akkor majd holnap, vedd már észre
És majd sírva, zokogva mutatunk az égre
Hogy legyen már csend, szeretet és béke
Hogy jaj, győzzön már a jóság a világon végre!
De látom én, hogy hiába, mindennek vége
Hát hullass egy utolsó könnycseppet érte
És imádkozz, hogy ne jöjjön még a vég, még ne
És kiáltsd a négy égtáj felé, a zúgó szélbe
Rimánkodj, hogy ne hulljon minden a végtelen éjbe.
De láthatod már, hogy mégis itt a vége.
Hiába hullassz már a keresztnek tövébe.
Győzött a gonosz, a szívekbe eljött az éjsötét
A jóság túl gyenge, nem tudja tépni szét
A gonosz talpa alatt vergődik, és sáros hófehér ruhája
Szíve dobogni megszűnt, lecsukódott a szempillája
A világ most borul fekete bársonyos éji gyászba
A jóság elmúlt, de senkit nem rendít a halála
A gonosznak így lett jó ez a világ
A jóság megadta magát, nem küzd tovább
Elfogadta sorsát, s a gonosz a nyakára hág
Mostmár csak legyen mielőbb végre vége
Hadd zuhanjon minden a fekete éjbe
Nem küzd, ereje elhagyta, kár érte
Itt hát már sose lesz mennyei béke
Mert neki már örökre, örökre vége.
Nincs értelme már a további harcnak
A vesztes gyengék a harcban lemaradnak
A jó erő elfogyott, s jön, aminek jönnie kell
Hát így, gonosz, pokolba le, vagy az égbe fel!
Az élet szép, a jóság mégis lemondott róla.
Mostmár minden maradt a gonoszság dolga.
Pedig jobb lenne, ha minden szép és könnyű volna.
Dehát legyen így, ha már a Sors így hozta.
Hát legyen.
II.
Szomorkodjatok, és hullassatok könnyeket
Avégett, hogy a jóság ilyen gyönge lett.
Hogy feladta a sokezer éves harcot.
...Már hiába sírsz, hiába könnyes az arcod.
Jó nélkül a Föld örökre elveszett.
És vele minden, ami széppé tette az életet.
Kín, jajveszékelés, bú, baj és bánat
Látod, jóság, csak ennyi maradt utánad.
Inkább jöjj, ne add fel, harcoljunk együtt!
Hátha a gonoszt mégis, mégis legyőzhetjük!
Úgy legyen...
III.
Az örök harcnak ezennel vége.
A jó nem győzött sohase, mégse.
A jóság bennrekedt kihasználatlan
Pedig minden szívben biztosan ott van
S ha a jó szív majd utolsót dobban
Akkor a jóság tüze elfogy, ellobban
Ki tudhatná nálunknál jobban:
Született és eltűnt a múltban
Mert szerény, megadta magát, letérdelt
Lehajtotta fejét: vegyétek, vigyétek
Ha ezt akartátok, csak rajta, tessék
Rossz példátokat hogy mások kövessék
Lássák csak a jóságot a porba hullni
Mert nem képes már megújulni
Nincs hely, hová el lehetne bújni
Jött a gonosz legyőzni, hátba szúrni
A védelmező kiszállt, lehet rombolni, dúlni
A jóság meghalt, rajta már nem fog múlni.
A Világ fetreng saját sarában
Az erkölcstelenség, a fertő mocsarában
Az erkölcs zsombékja nem ad már támaszt
A mocsok minden szegletet eláraszt
Nincs kapaszkodó, megszűnt a morál
Mert a gonosz minden jót legyőz és felzabál
A pénz uralma maga alá gyűrt mindent
Hatalomvágytól semmi sem rettent
Neki és érte áldoznak mindent
Mert gazdagságot, jólétet hirdet
Ám nagy az ára, csak senki sem figyel
Elfoglalja az, hogy mindig mást irigyel
Gyűjtöget, harácsol, sárba ránt
Nagy a vágy a gazdagság iránt
Nem számít, mennyi a teher rajta
Folyton csak biztogat: csak rajta, rajta
Mert ő már csak ilyen önző fajta
Pedig tudjuk, hogy csak veszthetünk rajta
Mert hogy nyerjünk, azt sohase hagyja
Többé nem ereszt ördögi sas-karma.
A jóság hótiszta angyalszárnya lenyesve
A gonosz éjszínű szárnyait kiterjesztette
Alája szorult minden élő és holt vagyon
Kegyetlen világot hoz, megbánjuk még nagyon
Kegyetlen, kíméletlen, gonosz és szenvtelen
A sötét szívekben szeretet nem terem
Háború dúl majd, gonosz és nemtelen
Éppoly gonosz lesz, aminő esztelen.
Jó emberfiának hely többé nem terem
Gyáva gyilkosok rejtőznek minden helyen
Sunyin nevetve döfik majd egymást is hátba
S akkor majd hiába sírsz jóságért kiáltva
Nem ellenfél már a jó, mert elveszett
Gonosz uralkodik mindenek felett.
Vendég volt a jóság néhány röpke percig
Millió évekből néhány ezernyi évig
De minduntalan újra s újra legyőzetett
Elúnva feladta, s éj uralja az egész eget.
Hát kérdem én: kinek jó ez a helyzet?
Jó-e, hogy befeketíthették a mennyet?
Nem lenne jobb a gyönyörű szivárvány
Mint a sötét intrika, aljas, alantas ármány?
Hagytuk, hogy az éj megölje a fényt
A fekete Semmi a legszebb, önzetlen lényt
Elveszítettük végleg a reményt
A jóság halott - mi segítettünk megölni szegényt!
Mert az is éppúgy bűnös, aki hagyta
Mert nem vágott jókorát végig rajta
A gonoszon, hogy süllyedjen a mélybe
A sikamlós-bársonyos fekete éjbe
Odaűzni kellett volna összefogva
Nem silbakolni a sír fölött zokogva
Mikor már késő, mert elveszett, elmúlt
Hiszen a gonosz mindenünket feldúlt
Hát csapjunk le rá, és üssük agyon
Hiszen erre vágyik mindenki nagyon
Nem a legfőbb érték a nagy vagyon
A szív hangja a legfőbb hatalom
A lélek számít: ettől ember az ember
Szégyellni a gyengeséget sohase nem kell
E gyengeség is lehet nagyon erős
Összefogva talán mindent legyőz.
A pénz árnyékában tán ma már csak álom
Mert a siker, pénz, hatalom fontos, csak ez a három
Tiporj, győzz, rabolj és fosztogass
Vedd el, mi kell, és győzelmet arass
Gyávák felett. Szárnyatlan úgyse élnek
Míg sötét szárnya egyre nő az éjnek
Fehér szárnytollakon otromba talpak tipornak
A harsonák már nem az angyalokért szólnak
Mert egy másik, egy sötét angyal uralja a világot
És mert hagytuk, a fehér angyal végleg a pokolra szállott.
Az ember, tudom, hogy hol hibázott
Ott, hogy mindig többre, másra vágyott
De sajnos nagyon nagy lett az ára
Most meg már késő, hát vessen magára.
Mert nincs tovább.
Az idő megállt.
Így marad örökre.
Éj szállt a Földre.
És itt a vég.
Ránk szakadt az ég.
Vége van, örökre vége.
Sötét vakság szállt az Ember
Lelkére, szemére, szívére.
Milyen kár érte...
VÉGE
Jó és rossz, jó vagy rossz
vers
I.
Azt hiszed, hogy valamit is tehetsz
De valójában csak nyújtod a szenvedéseket
Aki jó, segíteni elhivatottsága van
A jó életképtelen, gyenge, sírós, bátortalan
Míg a rossznak lelkiismeretlensége adja az erőt
Bármit megtesz, és mindig mindent legyőz
Ez bizonyítja, hogy génjei jobbak
A jó szent elvei pedig eltékozoltak
Csendes, szép szavakkal győzni Jézus sem tudott
S végül Ő is a gonoszok kezére jutott
Arcába nevettek, miközben népéért könnye hullott
Tűrte jósággal sorsát, és elhullott
Hát ezért mondom én, hogy hiába itt minden
A kapzsik, gonoszok ellen gyógyszer nincsen
Ma segíthetsz, de holnap megölnek
Ki aggat, mindenkit halálra jelölnek
Eltipornak úgy, hogy a szemük se rebben
És még a Sors is segíti őket ebben
A jóságosak összefoghatnak, hiába
A jóság úgy tűnik, elvész kárba
Túl sok a rossz és ellepte a Világot
Ilyen sok szennyet soha még senki se látott
Új Jézus kellene, s nem egy, de sok
Hogy elűzze, s meneküljön a sok gonosz
Vagy vegyük észre már, hogy nem győzhetünk?
Mert a szenny mocskába végleg alámerülünk?
És itt a vég, ha nem ma, akkor hát holnap?
Már a Föld a székhelye a gonosz pokolnak?
Csak szenvedés maradt a jó emberek sorsa?
Itt volna az idő, hogy a sorsunk forduljon jobbra!
De nincs remény, mindhiába vágyjuk
Rosszra csak újra rossz jön, a jót hiába várjuk.
És hát itt a vég, igen, ma, vagy holnap.
Adjuk át helyünket, s mindenünket a gonosznak.
Hiába küzdöttünk annyit ezredeken át.
Mégis fejére állt mostanra a világ.
Néha úgy tűnt, hogy mégis győz a jó
De csak a mesékben - ez az igaz való
A gonoszt legyőzni csak saját fegyverével lehet
Ha aki győzni akar, az is gonosszá lesz
Hát ezért mondom én, hogy itt a vég
Lássuk be, hogy az egész világ pokol tüzében ég
Megsemmisül minden a gonoszok kezében
A jóság meg elsüllyed örökre, mélyen.
A jónak vége, vegyük már észre
A gonoszok legnagyobb örömére
Hát ezért mondom én, hogy itt a vége
Soha nem jön el Földünkre a béke
Soha nem lehet békesség a szívekben
Amíg gyűlölet csörgedez az erekben
Nem hisznek már az isteni útmutatás erejében
Ne bánts senkit, ne ölj, ne lopj, ne, az égre kérlek
Nemcsak nekem, de neked is így lesz véged
Ha nem ma, akkor majd holnap, vedd már észre
És majd sírva, zokogva mutatunk az égre
Hogy legyen már csend, szeretet és béke
Hogy jaj, győzzön már a jóság a világon végre!
De látom én, hogy hiába, mindennek vége
Hát hullass egy utolsó könnycseppet érte
És imádkozz, hogy ne jöjjön még a vég, még ne
És kiáltsd a négy égtáj felé, a zúgó szélbe
Rimánkodj, hogy ne hulljon minden a végtelen éjbe.
De láthatod már, hogy mégis itt a vége.
Hiába hullassz már a keresztnek tövébe.
Győzött a gonosz, a szívekbe eljött az éjsötét
A jóság túl gyenge, nem tudja tépni szét
A gonosz talpa alatt vergődik, és sáros hófehér ruhája
Szíve dobogni megszűnt, lecsukódott a szempillája
A világ most borul fekete bársonyos éji gyászba
A jóság elmúlt, de senkit nem rendít a halála
A gonosznak így lett jó ez a világ
A jóság megadta magát, nem küzd tovább
Elfogadta sorsát, s a gonosz a nyakára hág
Mostmár csak legyen mielőbb végre vége
Hadd zuhanjon minden a fekete éjbe
Nem küzd, ereje elhagyta, kár érte
Itt hát már sose lesz mennyei béke
Mert neki már örökre, örökre vége.
Nincs értelme már a további harcnak
A vesztes gyengék a harcban lemaradnak
A jó erő elfogyott, s jön, aminek jönnie kell
Hát így, gonosz, pokolba le, vagy az égbe fel!
Az élet szép, a jóság mégis lemondott róla.
Mostmár minden maradt a gonoszság dolga.
Pedig jobb lenne, ha minden szép és könnyű volna.
Dehát legyen így, ha már a Sors így hozta.
Hát legyen.
II.
Szomorkodjatok, és hullassatok könnyeket
Avégett, hogy a jóság ilyen gyönge lett.
Hogy feladta a sokezer éves harcot.
...Már hiába sírsz, hiába könnyes az arcod.
Jó nélkül a Föld örökre elveszett.
És vele minden, ami széppé tette az életet.
Kín, jajveszékelés, bú, baj és bánat
Látod, jóság, csak ennyi maradt utánad.
Inkább jöjj, ne add fel, harcoljunk együtt!
Hátha a gonoszt mégis, mégis legyőzhetjük!
Úgy legyen...
III.
Az örök harcnak ezennel vége.
A jó nem győzött sohase, mégse.
A jóság bennrekedt kihasználatlan
Pedig minden szívben biztosan ott van
S ha a jó szív majd utolsót dobban
Akkor a jóság tüze elfogy, ellobban
Ki tudhatná nálunknál jobban:
Született és eltűnt a múltban
Mert szerény, megadta magát, letérdelt
Lehajtotta fejét: vegyétek, vigyétek
Ha ezt akartátok, csak rajta, tessék
Rossz példátokat hogy mások kövessék
Lássák csak a jóságot a porba hullni
Mert nem képes már megújulni
Nincs hely, hová el lehetne bújni
Jött a gonosz legyőzni, hátba szúrni
A védelmező kiszállt, lehet rombolni, dúlni
A jóság meghalt, rajta már nem fog múlni.
A Világ fetreng saját sarában
Az erkölcstelenség, a fertő mocsarában
Az erkölcs zsombékja nem ad már támaszt
A mocsok minden szegletet eláraszt
Nincs kapaszkodó, megszűnt a morál
Mert a gonosz minden jót legyőz és felzabál
A pénz uralma maga alá gyűrt mindent
Hatalomvágytól semmi sem rettent
Neki és érte áldoznak mindent
Mert gazdagságot, jólétet hirdet
Ám nagy az ára, csak senki sem figyel
Elfoglalja az, hogy mindig mást irigyel
Gyűjtöget, harácsol, sárba ránt
Nagy a vágy a gazdagság iránt
Nem számít, mennyi a teher rajta
Folyton csak biztogat: csak rajta, rajta
Mert ő már csak ilyen önző fajta
Pedig tudjuk, hogy csak veszthetünk rajta
Mert hogy nyerjünk, azt sohase hagyja
Többé nem ereszt ördögi sas-karma.
A jóság hótiszta angyalszárnya lenyesve
A gonosz éjszínű szárnyait kiterjesztette
Alája szorult minden élő és holt vagyon
Kegyetlen világot hoz, megbánjuk még nagyon
Kegyetlen, kíméletlen, gonosz és szenvtelen
A sötét szívekben szeretet nem terem
Háború dúl majd, gonosz és nemtelen
Éppoly gonosz lesz, aminő esztelen.
Jó emberfiának hely többé nem terem
Gyáva gyilkosok rejtőznek minden helyen
Sunyin nevetve döfik majd egymást is hátba
S akkor majd hiába sírsz jóságért kiáltva
Nem ellenfél már a jó, mert elveszett
Gonosz uralkodik mindenek felett.
Vendég volt a jóság néhány röpke percig
Millió évekből néhány ezernyi évig
De minduntalan újra s újra legyőzetett
Elúnva feladta, s éj uralja az egész eget.
Hát kérdem én: kinek jó ez a helyzet?
Jó-e, hogy befeketíthették a mennyet?
Nem lenne jobb a gyönyörű szivárvány
Mint a sötét intrika, aljas, alantas ármány?
Hagytuk, hogy az éj megölje a fényt
A fekete Semmi a legszebb, önzetlen lényt
Elveszítettük végleg a reményt
A jóság halott - mi segítettünk megölni szegényt!
Mert az is éppúgy bűnös, aki hagyta
Mert nem vágott jókorát végig rajta
A gonoszon, hogy süllyedjen a mélybe
A sikamlós-bársonyos fekete éjbe
Odaűzni kellett volna összefogva
Nem silbakolni a sír fölött zokogva
Mikor már késő, mert elveszett, elmúlt
Hiszen a gonosz mindenünket feldúlt
Hát csapjunk le rá, és üssük agyon
Hiszen erre vágyik mindenki nagyon
Nem a legfőbb érték a nagy vagyon
A szív hangja a legfőbb hatalom
A lélek számít: ettől ember az ember
Szégyellni a gyengeséget sohase nem kell
E gyengeség is lehet nagyon erős
Összefogva talán mindent legyőz.
A pénz árnyékában tán ma már csak álom
Mert a siker, pénz, hatalom fontos, csak ez a három
Tiporj, győzz, rabolj és fosztogass
Vedd el, mi kell, és győzelmet arass
Gyávák felett. Szárnyatlan úgyse élnek
Míg sötét szárnya egyre nő az éjnek
Fehér szárnytollakon otromba talpak tipornak
A harsonák már nem az angyalokért szólnak
Mert egy másik, egy sötét angyal uralja a világot
És mert hagytuk, a fehér angyal végleg a pokolra szállott.
Az ember, tudom, hogy hol hibázott
Ott, hogy mindig többre, másra vágyott
De sajnos nagyon nagy lett az ára
Most meg már késő, hát vessen magára.
Mert nincs tovább.
Az idő megállt.
Így marad örökre.
Éj szállt a Földre.
És itt a vég.
Ránk szakadt az ég.
Vége van, örökre vége.
Sötét vakság szállt az Ember
Lelkére, szemére, szívére.
Milyen kár érte...
VÉGE