Syuron.hu

Bobby Leng:


Kirakós
II.
Férfi és Nő




Vannak gazdagok, jódolgukban azt se tudják már, hol áll a fejük
Fiatalok, unatkoznak, és sajnos nem találják a helyük
És azt se tudják, hogy fiúk-lányok-e, férjük legyen, vagy nejük
Akkor most azt mondjátok meg, hogy mit is kezdjünk hát velük.

Mert a Nő s a Férfi a kirakósnak egymáshoz illő két darabja
Olyan ez, mint fogaskerekek egymásba fonódó fogazatja
Kirakós játék, passzol minden kis apró részlet és darabka
Ha a Sors szeszélye egymáshoz rendelte és úgy akarja.

Ám van, hogy a kirakós darabkái összekeveredtek
És érthetetlen mód a fiúk fiúkat, a lányok lányokat szeretnek
Ilyen kusza dolgokat vajon hogyan is tehetnek
Hiszen úgy gondolnánk, hogy ennél azért értelmesebbek.

Sokak szerint felelős mindezért a környezet kára
S a fogamzásgátló és más gyógyszerek mellékhatása
Vegyszeres létünk, - vajon ennek van-e valahol határa
Vagy megváltoztatta a genetikát is mostanra, mára?

Az előélet hatással lehet vajon a gyermekáldásra?
A drog, az ital, a szabados-meggondolatlannak ára
Hogy a szervezet tönkremegy, még ha utólag meg is bánta
Visszafordítani nem lehet, nincsen módszer rája.

S átalakul a szervezet a sok méreganyag hatására
Amit az anya iszik, eszik, hatással van magzatára
S ha későn vállal gyermeket, szinte nagyszülő-korára
Annál valószínűbb az utód egészségkárosodása.

Ám ha mindennek nincs ehhez semmi köze
Akkor miért bővül mindegyre az ilyenek köre
Miért vonzó egyeseknek a saját, azonos neme
És miért megy ebbe a bizonytalan dologba bele?

Ki válaszolhatná meg nekünk azt a fontos kérdést:
Mi az oka, hogy a fiatalok ennyire szeretik ezt az érzést
Vajon mi zavarja össze sokukban ennyire a nemi érést
S miért választják annyian a saját neműekkel való élést?

S bár nincs mindenre tiltás, nincsen mindenre szabály
De mindenkinek tudnia kell akkor is, hogy hol a határ
Ha valami nem tilos, az nem azt jelenti, hogy muszáj
Nem lehetőség, hanem egyszerűen csak józan morál.

Ezért gondolják sokan, hogy szeretni csak normálisan:
Hogy a szerelem csakis fiú és lány között, párosan
Elfogadott, ha kéz a kézben, kedvesen, édesen, bájosan
A jövőnkre akkor, és csakis így nem hathat károsan.

De akik szeretni csakis saját neműeket tudnak
Azok egy délibábos, tűnő álom után futnak
Sok bajnak, búnak, bánatnak teszik ki magukat
S ez okozza mindennapi bosszúságukat, bajukat.

A sok kellemetlenséget mindennapjaikban felvállalják
És az elgondolásukat, elveiket körömszakadtáig vallják
A mások józan érvelését jószerivel meg se hallják
Mintha a döntést erről nem saját maguk hoznák.

Ha betegség, jobb volna hamar kigyógyulni belőle
Hiszen már sokan vannak, akik megszabadultak tőle
Akik saját neműeket szerettek annakelőtte
És már nem akarnak beletartozni abba a körbe.

Vannak, akik szerint az ilyen emberek igenis szenvednek
S nem önszántukból: kényszerűen azonos neműt szeretnek
Ezért amikor őket műtétileg végre helyre tehetnek
Akkor a belső énjükhöz passzoló külleműek lehetnek.

Mások szerint kötelező legyen házastársi kapcsolat
Ne hordozza a betegségét, eltitkolva másságát, „fű alatt”
Veszélyeztetve ezzel mindenkit, akármerre is halad
Ne lehessen eltitkolni se ezt, se azt, ha AIDS-es marad.

A többieknek legyen joguk tudni róla, hogy veszélyes
Mind morálisan, mint testi épségre, ha ő nem egészséges
Legyen másoknak joga elszigetelődni, ha valaki kétes
Ne legyen bűn belőle, ne legyen áldozat és ne legyen vétkes.

Gondolják: talán így sokan visszatalálhatnának a helyes útra
Mert most úgy nő a számuk, mint őszi esők után a gomba
Lehet, hogy első hallásra mások szerint ez így durva
De - mondják - sok szülő így akarná, jogos féltésből kiindulva.

Hiába nehéz szembenézniük az őket érő megvetéssel, vádakkal
S hiába, hogy ők is emberek, mint más: érzésekkel és vágyakkal
Azért nem mindenki fogadja el ezt a nekik tetsző alázattal
Mert mi ez: betegség, divat, vagy ezektől csupán egy arasszal?

Vannak, akik szerint a „más”-ság megcsúfolja a természetet
Ezért szerintük elfogadni ezt, míg világ a világ, sohasem lehet
Mert ha mégis, a vége úgyis az, hogy sehová nem vezet
- Míg mások szerint meg nyújtsunk feléjük segítő kezet.

Szerintük és jogvédők szerint nekik is joguk van nevelni gyermeket
Joguk? Erkölcsi alapjuk nincs mások szerint, mert nem lehet
Hogy két aputól, két anyutól egészséges lelkű lesz, kit felnevelt
A gyerek nem idióta, látja, hogy anyu anyut, apu aput szeret.

Megértik sokan, mások meg nem értik, s megvetik őket
És nem támogatják az ilyen „családokat”, nevelő szülőket
Rossz szemmel nézik az ily módon élő férfiakat, nőket
Nem hiszik, hogy velük egy gyermek egészségesen felnőhet.

Sokan nem engednék, hogy béranyától legyen gyerekük
Azoknak, akiknek a szerelemben édes csak a saját nemük
Mert a ferde hajlamot továbbviszi a gyerekben a gén-jelük
Ezért azt ajánlják, hogy ezt a dolgot félvállról sohase vegyük.

Sokak szerint ha azonos nemű gyereket fogadnának örökbe
Akkor könnyedén válhatna sajnos saját játékszer belőle
Nem engedhető ez, józanul meg kell vonni a jogot tőle
Aki ilyet akarna, még ha esküdözne is most még égre-földre.

Az a baj ezzel, hogy tényleg láthatólag egyre többeknek tetszik
Hogy azonos neműekkel kezd kapcsolatot, kel és fekszik
Akik normális életet éltek, egyszercsak mégis ezt elkezdik
Laza buli az élet, igyunk, drogozzunk, - s valakiből lesznek senkik.

A tapasztalat azt mutatja: a zűrös városok ontják az ilyeneket
A saját nemükhöz vonzódó szegény szerencsétleneket
Szivárványszín zászlót hordanak, ez adja hozzá a keretet
Kérdés, hogy valóban így éreznek, vagy csak játszanak szerepet.

Vannak pártolói, de ellenzői is az egész dolognak jócskán
Eltűnődhetne ki-ki a saját helyén, egyéniségén, mivoltán
Könnyű engedni csábításnak, könnyeden, ostobán, léhán
De visszaút nincsen, s már senki se segíthet az ilyenek gondján.

Furcsa azonban, hogy akik azonosakkal szeretnének élni
Azon férfiak közül sok úgy viselkedik, mintha lenne nő, néni
És a leszbikus nők közül is sok a férfias, hogy rossz nézni
Öltönyben jár, s hogy asszonyomnak titulálják, magának kikéri.

Ámde ha gyermeket a férfi szülni nem tud, mert arra képtelen
És nem azért, mert nem szeretne, vagy morálisan helytelen
Mert más az eszközpark, nem alkalmas rá szervileg odalenn
S hogy nő se nemzhet gyermeket, ezt úgyis beismerni kénytelen.

Ha a természet nem tette lehetővé, akkor arra nyomós oka volt
Gyenge nő, erős férfi - a szentencia másképpen sose szólt
Manapság az életforma jelentős pálfordulást előtérbe tolt
Hogy férfiasak lettek a nők, és nőiesek a férfiak, ez itt a gond.

Az erős nő elveszi a férfiak sokezeréves családfenntartói posztját
A férfi ettől megijed, hisz kétségbe vonják férfiúi mivoltát
Kétségbe esik, vagy agresszív lesz, ha ez okozza minden gondját
Ha túl sok az elvárás, és mindig megalázó helyzetbe hozzák.

És sokan összetévesztik: a barátság, a haverság nem szerelem
De az erotika, a szexualitás mögött sincs valódi érzelem
Sokaknak csak egy-egy futó kaland során jut kis figyelem
Sokszor sajnos nem játszik szerepet a kapcsolatokban az értelem.

Az emberek sok ostoba tettel mérgezik saját életüket folyton
Pedig talán csak veszítenek, és nem nyernek semmit a bolton
Mindenki jól vigyázzon hát, és csak a józan ész szerinti döntést hozzon
És a lealacsonyító, mindentől megfosztó csábításokra nemet mondjon.

Remélhetőleg több bölcsessége lesz már a következőknek
S jobban megoldják a helyzetet majd ezután következőleg
„Majd kiforrja magát s elmúlik ez a láz is” mondják a kételkedőknek
„De addig is tekintsék őket egyformának, egyenjogúnak, egyenlőnek.”

Persze, van, akiben mindkét nemi jelleg eleve sajnos bennemaradt
Fejlődése során, így hát orvosi eset, őt elítélni ezért nem szabad
De megoldható műtétileg, hogy éljen egyetlen nemiség alatt
Hordjon végre nadrágot-kalapot, vagy pedig forgasson fakanalat.

Ma még, ha össze nem illő párossal kerül valaki szembe
Lesütött szemmel kerüli ki, mint valami századelőtti szende
És nem érti, hogy két fiú, két lány az hogyan passzolhatik egybe
Mert nem ezt diktálja a természet öröktől való rendje.

Mondják: ostobaság lenne hinni a fennmaradásban
Ha család nincs, vagy gyermek nincs a családban
Nem nemzhet gyermeket apa apával, anya anyával
Ez így van elrendelve ősidők óta a világban.

Hiszen fennmaradni az emberi fajnak csak úgy lehet
Ha normális családok normálisan nevelnek gyermeket
Ez az egyedüli út, amit az emberiség megtehet
Ha a „más”-nak titulált dolognak nem enged teret.

Mert vannak helyek, hol törvényt változtatnak miattuk
Hogy kedvezzenek nekik, ha nem akarjuk, -ha akarjuk
Lassan alárendelt lesz az egész normális világ alattuk
Mert ez következik be, hogyha ezt ilyen tempóban hagyjuk.

Engedjük-e, hogy sutba dobják a régi elveket némely jogtudorok
Mint divatjamúlt, hasznavehetetlen, kiszuperált, ócska lomot
Merthogy szerintük minden, mi volt, mára már megkopott
S kik ragaszkodnak még, hajukra kenhetik a családjogot.

„Egyenlő jog, egyenlő esély, egyenlő lehetőség”
De közben eltűnt a világunkért érzett felelősség
Mindenkinek legyen igaza, - ez nem egyenlőség
Szétbomlaszthat társadalmakat ez a kettősség.






VÉGE