Kistestvér
Bobby Leng:
Kistestvér
vers
Egyszercsak született egy kistestvérke
A nagytestvér őt gyanakodva nézte
Látta, hogy apu-anyu körötte ugrál
Még a nagyi-papi is izgatottan járkál.
Gondolta, őt mostmár nem is szeretik
De hogyan mondja ezt meg nekik
Annyira odavannak, pedig olyan kicsi
Folyton gügyögnek és puszikat adnak neki.
Vele meg mostmár nem is törődnek
Néha egész nap még csak feléje se jönnek
Elfáradnak a pólyázásban, babusgatásban
Mostmár négyen vannak, nem hárman.
Én is itt vagyok, mikor lesz vége ennek
Vendégségbe folyton bácsik-nénik jönnek
És unja már, hogy minden perc a kicsié
Pedig az időt ő is szívesen apu-anyuval töltené.
Mint ahogy eddig. De olyan már nem lesz.
Csak a kicsit látják, hozzá senki se kedves.
Jobban szeretik őt vajon mostmár nála?
Már nem őt babusgatják, nem őt viszik az ágyba.
Egyszer meg is kérdezte őket
A sose-ráérő szülőket:
Jobban szeretitek őt, mint engem?
A szülők ránéznek rémülten, dermedten.
Dehogyis, kincsem - mondja az anyja
Éppúgy szeretünk - öleli meg az apja
Csakhát a kicsike gyámoltalan, látod-e
Még nem ügyes se lába, se keze.
Még nem tud kimenni a mosdóba
Mozdulni se tud, gondoskodni kell róla
Egyedül enni se tud még, megfordulni se
Se ülni, se állni, hát segítenünk kell, nincs mese.
Még nem is lát rendesen, kiságyban a helye
Soká lesz még, míg játszhatsz majd vele.
Sajnos, annyi az elfoglaltság vele
Hogy alig jut másra időnk, de gyere
Mondd el, mit szeretnél, hadd lássuk
Nem kell hogy minden időnket rászánjuk.
Ő semmit se tud még, azt se, hogy mi a neve
Mostantól jöhetsz és ottlehetsz mellette
Hogyha akarsz, hogy lásd, mennyi gond van vele
Hogy bizony estére jól elfáradunk bele.
De amikor te megszülettél, akkor is így volt:
Mindenki ajnározott, a világ körötted forgott
Mert akkor te voltál a kicsike csecsemő
De mindenki fokozatosan, lassacskán felnő
Majd ő is megnő, és akkor játszhattok ketten
S éppolyan ügyes és okos lesz, mint te, szentem.
VÉGE
Kistestvér
vers
Egyszercsak született egy kistestvérke
A nagytestvér őt gyanakodva nézte
Látta, hogy apu-anyu körötte ugrál
Még a nagyi-papi is izgatottan járkál.
Gondolta, őt mostmár nem is szeretik
De hogyan mondja ezt meg nekik
Annyira odavannak, pedig olyan kicsi
Folyton gügyögnek és puszikat adnak neki.
Vele meg mostmár nem is törődnek
Néha egész nap még csak feléje se jönnek
Elfáradnak a pólyázásban, babusgatásban
Mostmár négyen vannak, nem hárman.
Én is itt vagyok, mikor lesz vége ennek
Vendégségbe folyton bácsik-nénik jönnek
És unja már, hogy minden perc a kicsié
Pedig az időt ő is szívesen apu-anyuval töltené.
Mint ahogy eddig. De olyan már nem lesz.
Csak a kicsit látják, hozzá senki se kedves.
Jobban szeretik őt vajon mostmár nála?
Már nem őt babusgatják, nem őt viszik az ágyba.
Egyszer meg is kérdezte őket
A sose-ráérő szülőket:
Jobban szeretitek őt, mint engem?
A szülők ránéznek rémülten, dermedten.
Dehogyis, kincsem - mondja az anyja
Éppúgy szeretünk - öleli meg az apja
Csakhát a kicsike gyámoltalan, látod-e
Még nem ügyes se lába, se keze.
Még nem tud kimenni a mosdóba
Mozdulni se tud, gondoskodni kell róla
Egyedül enni se tud még, megfordulni se
Se ülni, se állni, hát segítenünk kell, nincs mese.
Még nem is lát rendesen, kiságyban a helye
Soká lesz még, míg játszhatsz majd vele.
Sajnos, annyi az elfoglaltság vele
Hogy alig jut másra időnk, de gyere
Mondd el, mit szeretnél, hadd lássuk
Nem kell hogy minden időnket rászánjuk.
Ő semmit se tud még, azt se, hogy mi a neve
Mostantól jöhetsz és ottlehetsz mellette
Hogyha akarsz, hogy lásd, mennyi gond van vele
Hogy bizony estére jól elfáradunk bele.
De amikor te megszülettél, akkor is így volt:
Mindenki ajnározott, a világ körötted forgott
Mert akkor te voltál a kicsike csecsemő
De mindenki fokozatosan, lassacskán felnő
Majd ő is megnő, és akkor játszhattok ketten
S éppolyan ügyes és okos lesz, mint te, szentem.
VÉGE