Könyvek
Bobby Leng:
Könyvek
-vers-
Könyv. Sok papírlap összefűzve.
Borítóját a nyomda reájatűzte.
Mindegy: papír- vagy bőrkötés.
A lényeg, hogy mi is áll benne.
Mi minden van beléjük írva!
Igazság, vagy képzelet-szülemény.
Meséskönyv, tankönyv, vagy krimi
Olyan, mint édesszájúnak a sütemény.
Aki olvasni tud, annak készült.
Aki szereti böngészni a betűket.
Azoknak szól, akik, ha olvasnak
Elengedik a képzeletüket.
Olvasok, s látom magam előtt,
Elképzelem, ami a sorokban írva.
Mennyi betű, mennyi szó! Érdekes.
Olvasni jó, nevetve, néha sírva.
Egyszer egy ember besokallt.
Kitúrják már otthon a könyvek!
Mit csináljon, mitévő legyen?
Dobja ki szélnek-ködnek?
Nem a! Majd odadja másnak!
De kinek kellenek már ezek?
Hiszen sokszor olvasottak már
Sokat lapozgatták fáradt kezek.
Eltalálta, hogy autóba teszi
És hurcolja magával. Jó lesz így.
Járja majd a messzi vidéket
Hátha valaki mást felvidít.
S úgy is tett: olyan helyeken járt
Ahol az embereknek nincsen pénze
Hogy könyvet vegyen mert szegény
És neki még fizetniük se kéne.
Odaadja ingyen a könyvet nekik.
Ezt gondolta ki, és ezt is teszi.
Elvitte és kínálta az utcákon
És az emberek örültek is neki.
S vitték a könyvet, egyet-egyet
Ami megtetszett, hát hadd vigyék.
Ő meg örült, hogy örömet adott
S fölös könyveit elnyelte a vidék.
Ami nekünk már nyűg és felesleg
Másnak még lehet: örömöt okoz.
Ne vigyük ki a hulladéktelepre
Ne zúzzák be, ne egye meg a kosz.
Mennyi kincs, mennyi értelem!
Mennyi szép szó és mondat!
Ismeretlen tájakon járhatunk
Ha olvassuk a rengeteg oldalt!
Mennyi csodás élmény van benne!
Vár ránk, miránk vár, olvassuk el!
Szép, érzelmes, csodás versek
Lelkünkbe-szívünkbe élményt lehel!
Van, hogy egész könyvtárt dobnak ki
Selejtezéssel a könyvtárak már!
Halomban a sárban, a piszokban
És mind csak a bezúzásra vár.
Fényük megkopott, de élhetnének!
Ha valaki olvasná újra, leporolva!
Ha értékelné és megbecsülné ismét
Ha feltenné végre megint a polcra!
Hagyjuk, hadd vesszen hagyatékból?
Kidobva, pár kiló papír sokezer könyv!
Mennyit ér papír-áron, mondd csak!
Hát nem szökik a szemedbe könny?
Hát tényleg ez kell hogy legyen a sorsa
Hogy rá senki pillantást se vet?
Hát nem olvassák címét, tartalmát már
S többé nem írnak belé üzenetet, nevet?
VÉGE
Könyvek
-vers-
Könyv. Sok papírlap összefűzve.
Borítóját a nyomda reájatűzte.
Mindegy: papír- vagy bőrkötés.
A lényeg, hogy mi is áll benne.
Mi minden van beléjük írva!
Igazság, vagy képzelet-szülemény.
Meséskönyv, tankönyv, vagy krimi
Olyan, mint édesszájúnak a sütemény.
Aki olvasni tud, annak készült.
Aki szereti böngészni a betűket.
Azoknak szól, akik, ha olvasnak
Elengedik a képzeletüket.
Olvasok, s látom magam előtt,
Elképzelem, ami a sorokban írva.
Mennyi betű, mennyi szó! Érdekes.
Olvasni jó, nevetve, néha sírva.
Egyszer egy ember besokallt.
Kitúrják már otthon a könyvek!
Mit csináljon, mitévő legyen?
Dobja ki szélnek-ködnek?
Nem a! Majd odadja másnak!
De kinek kellenek már ezek?
Hiszen sokszor olvasottak már
Sokat lapozgatták fáradt kezek.
Eltalálta, hogy autóba teszi
És hurcolja magával. Jó lesz így.
Járja majd a messzi vidéket
Hátha valaki mást felvidít.
S úgy is tett: olyan helyeken járt
Ahol az embereknek nincsen pénze
Hogy könyvet vegyen mert szegény
És neki még fizetniük se kéne.
Odaadja ingyen a könyvet nekik.
Ezt gondolta ki, és ezt is teszi.
Elvitte és kínálta az utcákon
És az emberek örültek is neki.
S vitték a könyvet, egyet-egyet
Ami megtetszett, hát hadd vigyék.
Ő meg örült, hogy örömet adott
S fölös könyveit elnyelte a vidék.
Ami nekünk már nyűg és felesleg
Másnak még lehet: örömöt okoz.
Ne vigyük ki a hulladéktelepre
Ne zúzzák be, ne egye meg a kosz.
Mennyi kincs, mennyi értelem!
Mennyi szép szó és mondat!
Ismeretlen tájakon járhatunk
Ha olvassuk a rengeteg oldalt!
Mennyi csodás élmény van benne!
Vár ránk, miránk vár, olvassuk el!
Szép, érzelmes, csodás versek
Lelkünkbe-szívünkbe élményt lehel!
Van, hogy egész könyvtárt dobnak ki
Selejtezéssel a könyvtárak már!
Halomban a sárban, a piszokban
És mind csak a bezúzásra vár.
Fényük megkopott, de élhetnének!
Ha valaki olvasná újra, leporolva!
Ha értékelné és megbecsülné ismét
Ha feltenné végre megint a polcra!
Hagyjuk, hadd vesszen hagyatékból?
Kidobva, pár kiló papír sokezer könyv!
Mennyit ér papír-áron, mondd csak!
Hát nem szökik a szemedbe könny?
Hát tényleg ez kell hogy legyen a sorsa
Hogy rá senki pillantást se vet?
Hát nem olvassák címét, tartalmát már
S többé nem írnak belé üzenetet, nevet?
VÉGE