Legenda a fénylő dombról
Bobby Leng:
Legenda a fénylő dombról
- vers -
Valamikor, réges-rég
Dombhajlatok lágy ölén
Élt egy nép.
Dombokon legeltettek
Terelgettek gyerekek
Barikát.
Ám egy sötét éjjelen
Egyszercsak ím megjelent
Egy éles fény.
Egy dombnak legtetején
Csillant fel a kicsi fény
Ragyogón.
Szikrázott és villogott
Bizony, ijesztőn hatott
Mi lehet?
Szikrázott és csillámlott,
Káprázóan pompázott
Színesen.
Egyszerre volt gyönyörű
Ijesztő és nagyszerű
Ez a fény.
Kíváncsian kémlelték
A választ rá nem lelték:
Mi lehet?
A félősek rettegtek
Megmozdulni se mertek
Úgy lesték.
Nagy babonás félelem
Lett úrrá a szíveken
S remegés.
A szivárvány színei
Látszottak ott fényleni
Odafenn.
Dombhát mitől lett ilyen
Túl harmatos réteken
Egyszerre?
Előbb semmi baja még
Most meg leszakadt az ég?
Ajajaj!
Néma éjben szél se fúj
A lelkekben kétség dúl:
Most mi lesz?
Éjszaka senki se mert
Odamenni: mi lehet
Az a fény.
Várták már a másnapot
S otthagyva csapot-papot
Indult a nép.
Szerintük csak kincs lehet
Egy vagyont érő lelet
Mi más?
Fel is mentek a dombra
A füves szép halomra
Hamarost.
Semmit se találtak ott
A fűre rátaposott
A sok láb.
Hiába keresgették
A kincset meg nem lelték
Biz sehol.
Lógó orral mentek el
Mert a kincsre rá nem lel
Senki ott.
Hanem éjnek közepén
Ismét felcsillant a fény
Újra csak.
Dombnak tetején villant
Csillogott, s el nem illant
Reggelig.
Újra felmentek, de nincs
Semmi fénylő, semmi kincs
Nincs sehol.
S így ment ez minden éjjel
Ragyogva terült széjjel
Szikraként.
Tanakodtak is rajta:
Vajon miféle-fajta
Dolog ez?
Főtt a fejük miatta
És gondolkodtak rajta
Hiába.
Elásott kincs az vajon?
Nagyúr sietett nagyon
S elásta itt?
Vagy rablók pénze lehet?
Véres kincs a domb felett
Az-e tán?
Hiába, mert nap, ha nincs
Éjente a titkos kincs
Fénylett megint.
Jó lenne gazdag vagyon
Népnek feje főtt nagyon
Kapzsian.
Fogtak ásót és kapát
Lapátoknak garmadát
S uccu neki.
A dombra mind felmentek
És lapátolni kezdtek
Magyhamar.
Hányták gyorsan szerteszét
Földdel volt tele a rét
S szállt a por.
Szétdobálták körbe mind
De a végén mind legyint:
Semmi sincs.
Nem volt semmi a tetőn
A gyönyörű legelőn
Nem bizony.
A domb gyomra nem rejtett
Semmiféle kincseket
Jaj, de kár.
Hiába hányták széjjel
Mégis mind várták éjjel
A csillogást.
Ám, hogy megszűnt ott a domb
Mi a fénynek hona volt
Fény se nincs.
Hiába várták a fényt
Csodálatos meselényt
Nincs sehol.
Lesték éjszakákon át
Azt a kicsi fény-csodát:
Eltűnt.
Nincs már fénylő csillogás
Se titkos kincs-ragyogás
Semmi ott.
Szétszórták, eltemették
Jaj, ezt hogyan tehették
Sok sültbolond?
Tornácokra sok éjjel
Kiálltak, hogy a fénnyel
Találkozzanak.
Sajnálták: semmivé lett
Domb - s a kincs, mi ott fénylett
Hűlt helye csak.
Nem tudták meg sohasem
Hogy sok sötét éjjelen
Mi volt e fény.
Találgatják ma is még
Éppen úgy, mint régesrég:
Mi volt az.
Tán tündérek könnye volt
Vagy az égbolt ledobott
Egy csillagot?
Arkangyal pallosa ott
Ami lánggal lobogott
Talán?
Angyalszárnyon arany fény
Vagy egy titkos meselény
Ragyogott?
Holdnak darabkája az
S bokor-ágon fennakadt
Tündöklőn?
Boszorkányok tüze volt
S bográcsban kotyvaltak ott
Valamit?
Lidérceknek fénye volt
Mi messzire csillogott
Éjeken?
Mily varázs vagy más egyéb
Mi elvette az eszét
A népeknek?
Régen volt ez már nagyon
Nincs ott már egy csepp halom
S a nép sincs már.
Dombokat hordta a szél
Belőlük már egy se él
Ehelyt.
Síma s lapos lett a táj
Ember arra sose jár
Azóta se.
Végleg eltűnt csillogás
Helyén nincs már semmi más
Csak pusztaság.
Rá se lelhetnél mára
Mert a múlt köd-varázsa
Takarja rég.
Merre kéne keresni?
Hol lehetne rálelni?
Titok fedi.
VÉGE
Legenda a fénylő dombról
- vers -
Valamikor, réges-rég
Dombhajlatok lágy ölén
Élt egy nép.
Dombokon legeltettek
Terelgettek gyerekek
Barikát.
Ám egy sötét éjjelen
Egyszercsak ím megjelent
Egy éles fény.
Egy dombnak legtetején
Csillant fel a kicsi fény
Ragyogón.
Szikrázott és villogott
Bizony, ijesztőn hatott
Mi lehet?
Szikrázott és csillámlott,
Káprázóan pompázott
Színesen.
Egyszerre volt gyönyörű
Ijesztő és nagyszerű
Ez a fény.
Kíváncsian kémlelték
A választ rá nem lelték:
Mi lehet?
A félősek rettegtek
Megmozdulni se mertek
Úgy lesték.
Nagy babonás félelem
Lett úrrá a szíveken
S remegés.
A szivárvány színei
Látszottak ott fényleni
Odafenn.
Dombhát mitől lett ilyen
Túl harmatos réteken
Egyszerre?
Előbb semmi baja még
Most meg leszakadt az ég?
Ajajaj!
Néma éjben szél se fúj
A lelkekben kétség dúl:
Most mi lesz?
Éjszaka senki se mert
Odamenni: mi lehet
Az a fény.
Várták már a másnapot
S otthagyva csapot-papot
Indult a nép.
Szerintük csak kincs lehet
Egy vagyont érő lelet
Mi más?
Fel is mentek a dombra
A füves szép halomra
Hamarost.
Semmit se találtak ott
A fűre rátaposott
A sok láb.
Hiába keresgették
A kincset meg nem lelték
Biz sehol.
Lógó orral mentek el
Mert a kincsre rá nem lel
Senki ott.
Hanem éjnek közepén
Ismét felcsillant a fény
Újra csak.
Dombnak tetején villant
Csillogott, s el nem illant
Reggelig.
Újra felmentek, de nincs
Semmi fénylő, semmi kincs
Nincs sehol.
S így ment ez minden éjjel
Ragyogva terült széjjel
Szikraként.
Tanakodtak is rajta:
Vajon miféle-fajta
Dolog ez?
Főtt a fejük miatta
És gondolkodtak rajta
Hiába.
Elásott kincs az vajon?
Nagyúr sietett nagyon
S elásta itt?
Vagy rablók pénze lehet?
Véres kincs a domb felett
Az-e tán?
Hiába, mert nap, ha nincs
Éjente a titkos kincs
Fénylett megint.
Jó lenne gazdag vagyon
Népnek feje főtt nagyon
Kapzsian.
Fogtak ásót és kapát
Lapátoknak garmadát
S uccu neki.
A dombra mind felmentek
És lapátolni kezdtek
Magyhamar.
Hányták gyorsan szerteszét
Földdel volt tele a rét
S szállt a por.
Szétdobálták körbe mind
De a végén mind legyint:
Semmi sincs.
Nem volt semmi a tetőn
A gyönyörű legelőn
Nem bizony.
A domb gyomra nem rejtett
Semmiféle kincseket
Jaj, de kár.
Hiába hányták széjjel
Mégis mind várták éjjel
A csillogást.
Ám, hogy megszűnt ott a domb
Mi a fénynek hona volt
Fény se nincs.
Hiába várták a fényt
Csodálatos meselényt
Nincs sehol.
Lesték éjszakákon át
Azt a kicsi fény-csodát:
Eltűnt.
Nincs már fénylő csillogás
Se titkos kincs-ragyogás
Semmi ott.
Szétszórták, eltemették
Jaj, ezt hogyan tehették
Sok sültbolond?
Tornácokra sok éjjel
Kiálltak, hogy a fénnyel
Találkozzanak.
Sajnálták: semmivé lett
Domb - s a kincs, mi ott fénylett
Hűlt helye csak.
Nem tudták meg sohasem
Hogy sok sötét éjjelen
Mi volt e fény.
Találgatják ma is még
Éppen úgy, mint régesrég:
Mi volt az.
Tán tündérek könnye volt
Vagy az égbolt ledobott
Egy csillagot?
Arkangyal pallosa ott
Ami lánggal lobogott
Talán?
Angyalszárnyon arany fény
Vagy egy titkos meselény
Ragyogott?
Holdnak darabkája az
S bokor-ágon fennakadt
Tündöklőn?
Boszorkányok tüze volt
S bográcsban kotyvaltak ott
Valamit?
Lidérceknek fénye volt
Mi messzire csillogott
Éjeken?
Mily varázs vagy más egyéb
Mi elvette az eszét
A népeknek?
Régen volt ez már nagyon
Nincs ott már egy csepp halom
S a nép sincs már.
Dombokat hordta a szél
Belőlük már egy se él
Ehelyt.
Síma s lapos lett a táj
Ember arra sose jár
Azóta se.
Végleg eltűnt csillogás
Helyén nincs már semmi más
Csak pusztaság.
Rá se lelhetnél mára
Mert a múlt köd-varázsa
Takarja rég.
Merre kéne keresni?
Hol lehetne rálelni?
Titok fedi.
VÉGE