Megcsúfolt nemzetek
Bobby Leng:
Megcsúfolt nemzetek
vers
Mióta ember él ezen a Földön
Azóta békétlenség van mindenütt.
Egymást bántva, sanyargatva
Éltek és élnek ma is sokhelyütt.
Egyik nemzet a másikra támad
Elveszi javait, semmit se hagyva
Rátelepszik, és kihasználja
De hivatkozása ostoba, zagyva.
Mindenfélét mond: megmentelek
Zsarnoki uralkodódat elzavarom
Felszabadítalak, engeded vagy se
És némely nép hiszi, mint ostoba barom.
Majd megint másokat lerohannak
Mert nem tetszik nekik, ahogy élnek
Ráerőltetik saját értékrendjüket
És bizony vannak még ilyen népek.
Aztán a vége mindig az: viszik a kincset
Amit találnak, amit a Föld mélye rejt
Olaj, vagy gyémánt, arany, vagy bármi
Amit már jobb, ha rögtön e nép elfelejt.
Neki haszna ebből semmi se lesz már
Határon túlra csordogál minden érték
Gazdagítva a gyarmatosítókat
És nincs megállj, mert nincs mérték.
Ez a történelem során mindig is így volt
És lehet, hogy mindig így is marad
Acsarkodnak, összevesznek, és máris
Amely erősebb, küld gyorsan hadat.
Kiprovokálja, kijátssza a másik
Naívságát vagy gyengeségét, hiszen
Sajátmagának fogytán a pénze
Ezért amonnan most mindent visz el.
Nagy hadjáratokban sose volt hiány
A történelem során, ez írva van.
Ha túl sok volt már otthon a népség
Hamar sorozták: jó sereg-alany.
Küldték messzire, ne legyen otthon
Ne lázadozzon, s így távol a baj.
Nagy háborúkban ontották vérét
Amit beivott a szomjas föld-talaj.
Hány s hány nemzetet csúfoltak így meg
Ezredévek alatt, szeri-száma nincs
És martalékul esett sok ifjú lélek
És martalékul esett sokféle kincs.
Megcsúfolt nemzet ma is még sok van
És berzenkednek jótét lelkek ellene.
De nincs mit tenni, mert más erősebb
És sokkal több s jobb a fegyvere.
Lázad a lélek. Alázták sokszor.
Szemét lesütve sunnyognia kell.
Hajlott a háta, fejét lógatva
Forrong mély csendben sok szív, kebel.
Néha, ha kitör alázatából
Fegyverek nélkül esélye nincs
Leigázottan, csúfoltan végül
Rájön, hogy neki semmije sincs.
Nincsen hazája: mások hasznára
Dolgozik, s neki morzsa se jut.
Földjeit túrják hatalmas gépek
Maréknyi föld sincs, vetni se tud.
Hazája már nem hazája többé:
Elbitorolták azt idegen kezek.
Bányáit mások zsigerelik ki
Országának ebből haszna nem lehet.
Megcsúfolt népek, nemzetek, sajnos
Kicsike népek, gyengék, buták.
Magukra hagyva, kiszolgáltatottan
Dolgos kezeik fegyvert fogni suták.
Milyen jó lenne, hogyha minden népnek
Határain belül minden teremne meg
Nem viselne többé hadat nép nép ellen
Nem lennének többé megcsúfolt nemzetek.
VÉGE
Megcsúfolt nemzetek
vers
Mióta ember él ezen a Földön
Azóta békétlenség van mindenütt.
Egymást bántva, sanyargatva
Éltek és élnek ma is sokhelyütt.
Egyik nemzet a másikra támad
Elveszi javait, semmit se hagyva
Rátelepszik, és kihasználja
De hivatkozása ostoba, zagyva.
Mindenfélét mond: megmentelek
Zsarnoki uralkodódat elzavarom
Felszabadítalak, engeded vagy se
És némely nép hiszi, mint ostoba barom.
Majd megint másokat lerohannak
Mert nem tetszik nekik, ahogy élnek
Ráerőltetik saját értékrendjüket
És bizony vannak még ilyen népek.
Aztán a vége mindig az: viszik a kincset
Amit találnak, amit a Föld mélye rejt
Olaj, vagy gyémánt, arany, vagy bármi
Amit már jobb, ha rögtön e nép elfelejt.
Neki haszna ebből semmi se lesz már
Határon túlra csordogál minden érték
Gazdagítva a gyarmatosítókat
És nincs megállj, mert nincs mérték.
Ez a történelem során mindig is így volt
És lehet, hogy mindig így is marad
Acsarkodnak, összevesznek, és máris
Amely erősebb, küld gyorsan hadat.
Kiprovokálja, kijátssza a másik
Naívságát vagy gyengeségét, hiszen
Sajátmagának fogytán a pénze
Ezért amonnan most mindent visz el.
Nagy hadjáratokban sose volt hiány
A történelem során, ez írva van.
Ha túl sok volt már otthon a népség
Hamar sorozták: jó sereg-alany.
Küldték messzire, ne legyen otthon
Ne lázadozzon, s így távol a baj.
Nagy háborúkban ontották vérét
Amit beivott a szomjas föld-talaj.
Hány s hány nemzetet csúfoltak így meg
Ezredévek alatt, szeri-száma nincs
És martalékul esett sok ifjú lélek
És martalékul esett sokféle kincs.
Megcsúfolt nemzet ma is még sok van
És berzenkednek jótét lelkek ellene.
De nincs mit tenni, mert más erősebb
És sokkal több s jobb a fegyvere.
Lázad a lélek. Alázták sokszor.
Szemét lesütve sunnyognia kell.
Hajlott a háta, fejét lógatva
Forrong mély csendben sok szív, kebel.
Néha, ha kitör alázatából
Fegyverek nélkül esélye nincs
Leigázottan, csúfoltan végül
Rájön, hogy neki semmije sincs.
Nincsen hazája: mások hasznára
Dolgozik, s neki morzsa se jut.
Földjeit túrják hatalmas gépek
Maréknyi föld sincs, vetni se tud.
Hazája már nem hazája többé:
Elbitorolták azt idegen kezek.
Bányáit mások zsigerelik ki
Országának ebből haszna nem lehet.
Megcsúfolt népek, nemzetek, sajnos
Kicsike népek, gyengék, buták.
Magukra hagyva, kiszolgáltatottan
Dolgos kezeik fegyvert fogni suták.
Milyen jó lenne, hogyha minden népnek
Határain belül minden teremne meg
Nem viselne többé hadat nép nép ellen
Nem lennének többé megcsúfolt nemzetek.
VÉGE