Syuron.hu

Bobby Leng:
Panasz-panasz II.
vers


Kisgyerek panasza

Nem vesznek komolyan, mert kicsi vagyok
Folyton bántanak, meg hátrébb löknek a nagyok
Mit tehetek, hát mindent csendben megfigyelek
De otthon jó, mert apu-anyu szeret
Széltől is óvnak, mindentől megvédenek
Alig várom már, hogy végre nagy legyek
És végre engem is komolyan vegyenek
Mert addig nem számít egyetlen szavam
Azt mondják: Hallgass, kis bogaram
De ha egyszer már nagy leszek
Mindent a saját kezembe veszek!

Felnőtt panasza

Ó, bár még gyerek lehetnék
Játékaimmal törődhetnék
Mióta felnőttem, sok a baj
Idén még több, mint tavaly
Sok a gond, nagy a felelősség
Sokszor úgy érzem, rámszakad az ég
Kár, hogy nem lehetek újra gyerek
Akit ha bántanak, hát pityereg
De játszhat naphosszat, mégis szeretik
Szeretik, ha rossz is, - ha fúj, ha esik
De mindig asztalon az étke, vacsorája
Nem neki görbül érte a háta
És mindig meleg otthon várja
Meg ápolják, ha ledönti őt a nátha
De a felnőtt élet egy kicsit más
Hiába vártam, nem oly csodás
Most se lehet egyetlen szavam
Továbbra se vesznek komolyan
Úgyhogy lennék inkább mindig gyerek
Minthogy boldogtalan felnőtt legyek!

Öregek panasza

Olyan lettem, mint egy pici gyerek
Aki tétován, lassan lépeget
Bizonytalanul, aprókat lépve
Mert remeg egy kicsit a térde
És a szája formálja csak a szavakat
A gondolatai közt meg néha elakad
Nohát, ilyen az öreg is, fogatlan bába
Nem jár már többé semmilyen bálba
Emlékei messzi homályba hulltak
Már csak néha idézi fel a múltat
Totyog, mint a pelenkás kisbaba
És neki sincsen egyetlen jó foga
Hebeg-habog, és dadog meg selypeg
Makacskodik, mint egy rossz gyermek
Folyik az orra, keze-lába ügyetlen
- Lám, az élet mennyire kegyetlen -
Melegen öltöztetik, hogy meg ne fázzon
Széltől is óvják, s nehogy véletlen megázzon
Ücsörög naphosszat dologtalan
Mint kisgyereknek, neki is pont annyi dolga van
A gyerek MÉG nem bírja, ő meg nem bírja MÁR
Szégyelli, hogy nem más, mint szenilis vén szamár!


VÉGE