Patak

Bobby Leng:


Patak
vers



Kicsike ér csak: épp csak kibújt a föld alól.
Csobban és loccsan a simára gyalult köveken.
Jéghideg vize kristálytiszta és csillogó.
Itt fut a zúgó fák közt, a sziklás rejteken.

Kibuggyant és él, locsog és susog szelíden.
Madár és vad jár inni vizére, titkos ösvényeken.
Amott lejjebb kissé szétterülve medret vájt.
Ugrál és csobog, locsog-fecseg a köveken.

Sekélyke medrét kristálytisztára mosta régesrég.
Ezredek óta itt fut, itt folydogál csendesen.
Ősi fák között időtlen idő rég megállt.
Örök, mint Isten, és mint a szerelem.







VÉGE