Részegség
Bobby Leng:
Részegség
vers
A kocsma hangos, dajdajoznak benne a fáradt férfiak.
Az asszony otthon várja őket, de nem jön ez az alak.
Berúgva tántorognak hazafelé, de eléggé mozog a járda.
A falat támasztják két tenyérrel, mintha nem jól állna.
A kerítés mentén, kapaszkodva araszolnak lassacskán.
Otthon úgyis szidás várja: „Már megint berúgtál, fiacskám”.
De amíg kint, a jó levegőn, kicsit észhez térve andalog
Addig se hallja az asszony hangját, aki folyton csak nyafog.
Szétszéledtek a kocsmából a jófirmák, ki erre, ki arra.
A vendéglő mellett visz el az út, benn sok úr és dajna.
A pincér csak hozza sorra a drága, jóféle itókákat, nedűket.
A kocsmákban is ilyet árulnak, csak ott kevesebbe kerülnek.
De becsiccsantani belőle éppúgy mindkét helyen lehet
Egyforma a hatása, még ha korsó, pohár, vagy csak nyelet.
Az úri forma emberek is éppúgy eláznak, ha sokat isznak.
Hazafelé már nem saját kocsival, hanem taxin utaznak.
De ha gyalog megy, hiába bíró, tanár, doktor, s egyéb
A diplomát otthonhagyta a falon, most csak egy szürke veréb.
Ázott, részeg, dülöngél, épp, mint bármely kocsmatöltelék
Akit megvet, kifiguráz gyakorta, észre se vesz, és úgy lenéz.
Az öregasszony a kapuban várja lassan baktató hites urát.
Ámde az utcán nemcsak ura jő, hanem más részeget is lát.
Ott jön - jön, dehogy, csak csámborog, botladoz a doktor
Bizony, sok lecsúszott ma a torkán, tömény, vagy jó bor.
Kissé elengedte magát, tartását, gerincét biza’ otthon hagyta
Nem mondanák meg róla, hiába van vele máskor olyan nagyra.
Lámpaoszlopot támaszt, dünnyög, hadonász, dúdolgat
Lesz nemulass otthon, és lesz macskajaj neki is holnap.
Jön már az öreg is, épp elkerülik a doktorral egymást.
Nem együtt iszogattak, mégis eláztak, tökre egyformák.
„Egy anyjuk volt ezeknek” mondja csendesen a néni
És mindkét részeg disznót egyforma utálattal nézi.
Az alkohol az agyat birtokba veszi és urakodik rajta
Lehet úr, melós, férfi, nő, öreg, fiatal, vagy bármilyen fajta.
Elszédít, kihúzza a talajt az illető lába alól, lábáról ledönti
Mindig, ahányszor csak a túl sok szeszkót magába önti.
Gyalázatos ostoba fajankó lesz ilyenkor egyformán mindenik
Könyöröghetnek, hogy „ne menj, fiam” otthon nekik.
De megy, mert csábítja az íz, a hatás, vagy még ő se tudja
De nélküle élni már képtelen, hát megy, iszik, újra meg újra.
A kocsmáros, vendéglős egyre gazdagabb, ha sok az ilyen
Ebből a haszon, s nem a pogácsa, kávé, legalábbis nem hiszem.
A tulaj boldog: megy a bolt szépen, iszik az nép, mint a gödény
Az arcán mosoly, türelme van, megéri, - ő józan, övé a fölény
Boldog a részeg is, mert ma is elfeledhette a gondokat megint
És most nem bántja a sok probléma, iszik hát szokás szerint
Régen a kocsmákat ezért hívták „búfelejtő”-nek többnyire
Meg „jobb mint otthon”-nak is, - gondot levetni járnak ide
A gond otthon marad, bajlódjon csak vele otthon a család
De a férfi akkor férfi igazán, ha néha jól leissza magát
Ezt tartják a jó komák, s nevetnek, koccintanak vidáman
Szívesebben vannak itt, mint otthon, a komor lakásban.
Hazatérve aztán mindegyiknél előjön a szánom-bánom:
„Hitelbe ittam, meghívtak a komák, ne sírjál, fiam, lányom
Nem szórtam el a pénzt, ne féljetek, majd csak lesz valahogy”
És szédelegve, kornyadozva a szép tiszta vetett ágyra rogy
Már horkol is, mocskos utcai ruhában, lábán maradt a cipő
Nem várható már, hogy ebben a korban a feje lágya benő.
Másnap mindent megígér, hogy többé soha, anyukám
De mégis megint bevonzza valamely vendéglátóhely azután.
S ez mindig így megy, míg a világ világ, sajna, mindörökre
Mindegy mi az, mit teletöltenek folyton: pohár, korsó vagy bögre.
VÉGE
Részegség
vers
A kocsma hangos, dajdajoznak benne a fáradt férfiak.
Az asszony otthon várja őket, de nem jön ez az alak.
Berúgva tántorognak hazafelé, de eléggé mozog a járda.
A falat támasztják két tenyérrel, mintha nem jól állna.
A kerítés mentén, kapaszkodva araszolnak lassacskán.
Otthon úgyis szidás várja: „Már megint berúgtál, fiacskám”.
De amíg kint, a jó levegőn, kicsit észhez térve andalog
Addig se hallja az asszony hangját, aki folyton csak nyafog.
Szétszéledtek a kocsmából a jófirmák, ki erre, ki arra.
A vendéglő mellett visz el az út, benn sok úr és dajna.
A pincér csak hozza sorra a drága, jóféle itókákat, nedűket.
A kocsmákban is ilyet árulnak, csak ott kevesebbe kerülnek.
De becsiccsantani belőle éppúgy mindkét helyen lehet
Egyforma a hatása, még ha korsó, pohár, vagy csak nyelet.
Az úri forma emberek is éppúgy eláznak, ha sokat isznak.
Hazafelé már nem saját kocsival, hanem taxin utaznak.
De ha gyalog megy, hiába bíró, tanár, doktor, s egyéb
A diplomát otthonhagyta a falon, most csak egy szürke veréb.
Ázott, részeg, dülöngél, épp, mint bármely kocsmatöltelék
Akit megvet, kifiguráz gyakorta, észre se vesz, és úgy lenéz.
Az öregasszony a kapuban várja lassan baktató hites urát.
Ámde az utcán nemcsak ura jő, hanem más részeget is lát.
Ott jön - jön, dehogy, csak csámborog, botladoz a doktor
Bizony, sok lecsúszott ma a torkán, tömény, vagy jó bor.
Kissé elengedte magát, tartását, gerincét biza’ otthon hagyta
Nem mondanák meg róla, hiába van vele máskor olyan nagyra.
Lámpaoszlopot támaszt, dünnyög, hadonász, dúdolgat
Lesz nemulass otthon, és lesz macskajaj neki is holnap.
Jön már az öreg is, épp elkerülik a doktorral egymást.
Nem együtt iszogattak, mégis eláztak, tökre egyformák.
„Egy anyjuk volt ezeknek” mondja csendesen a néni
És mindkét részeg disznót egyforma utálattal nézi.
Az alkohol az agyat birtokba veszi és urakodik rajta
Lehet úr, melós, férfi, nő, öreg, fiatal, vagy bármilyen fajta.
Elszédít, kihúzza a talajt az illető lába alól, lábáról ledönti
Mindig, ahányszor csak a túl sok szeszkót magába önti.
Gyalázatos ostoba fajankó lesz ilyenkor egyformán mindenik
Könyöröghetnek, hogy „ne menj, fiam” otthon nekik.
De megy, mert csábítja az íz, a hatás, vagy még ő se tudja
De nélküle élni már képtelen, hát megy, iszik, újra meg újra.
A kocsmáros, vendéglős egyre gazdagabb, ha sok az ilyen
Ebből a haszon, s nem a pogácsa, kávé, legalábbis nem hiszem.
A tulaj boldog: megy a bolt szépen, iszik az nép, mint a gödény
Az arcán mosoly, türelme van, megéri, - ő józan, övé a fölény
Boldog a részeg is, mert ma is elfeledhette a gondokat megint
És most nem bántja a sok probléma, iszik hát szokás szerint
Régen a kocsmákat ezért hívták „búfelejtő”-nek többnyire
Meg „jobb mint otthon”-nak is, - gondot levetni járnak ide
A gond otthon marad, bajlódjon csak vele otthon a család
De a férfi akkor férfi igazán, ha néha jól leissza magát
Ezt tartják a jó komák, s nevetnek, koccintanak vidáman
Szívesebben vannak itt, mint otthon, a komor lakásban.
Hazatérve aztán mindegyiknél előjön a szánom-bánom:
„Hitelbe ittam, meghívtak a komák, ne sírjál, fiam, lányom
Nem szórtam el a pénzt, ne féljetek, majd csak lesz valahogy”
És szédelegve, kornyadozva a szép tiszta vetett ágyra rogy
Már horkol is, mocskos utcai ruhában, lábán maradt a cipő
Nem várható már, hogy ebben a korban a feje lágya benő.
Másnap mindent megígér, hogy többé soha, anyukám
De mégis megint bevonzza valamely vendéglátóhely azután.
S ez mindig így megy, míg a világ világ, sajna, mindörökre
Mindegy mi az, mit teletöltenek folyton: pohár, korsó vagy bögre.
VÉGE