S O S

Bobby Leng:
S.O.S.



TI-TI-TI
TÁ-TÁ-TÁ
TI-TI-TI
Mentsétek meg lelkeinket!
Segítség!
S.O.S.!

Száll az éterben a jel.
Rövid és hosszú, és le, és fel.
Bármit is mond, mondhatna el
A jelekre senki nem figyel.

Ti-ti-ti-tá-tá-tá-ti-ti-ti...

Körül némaság, és mély sötét.
Pedig ezerszer küldi S.O.S.-jelét
A bajbajutott. Nyújtaná kezét
Ennyire tán még sohase félt.

Ti-ti-ti-tá-tá-tá-ti-ti-ti!

Körötte némán sokan állnak
Nagy oka van e némaságnak.
Jeges kezét érzik a halálnak.
Nemsokára mind martalékává válnak!

Ti-ti-ti-tá-tá-tá-ti-ti-ti!

Távolabb zsivaj, sikongatás
Ordítás, sírás, fogcsikorgatás.
Rémült kapkodás, kapaszkodás...
Rettentő, ijesztő látomás.

Ti-ti-ti-tá-tá-tá-ti-ti-ti!

Ki magát, s gyerekét, vagy pénzét félti.
„Mi lesz velünk?!” - percenként kérdi.
Mért nem jön válasz, senki se érti.
Nem lehet mást tenni: várni s remélni.

Ti-ti-ti-tá-tá-tá-ti-ti-ti!

És egyre kétségbeejtőbb a helyzet.
Pedig már a fényrakéta is jelzett!
Mindent megtettek, ami tőlük tellett...
Ott kuksolnak remegve a készülék mellett.

Ti-ti-ti-tá-tá-tá-ti-ti-ti...

Ismétlik százszor és ezerszer, újra
Míg mások amott reszketnek összebújva..
Hát nincs senki, aki segíteni tudna?
Ó, miért is jöttek el erre az útra!

Ti-ti-ti-tá-tá-tá-ti-ti-ti!

Száll a jel. Elszáguld szerte.
Északra, nyugatra, délre és keletre.
Fáradhatatlanul, kétségbeesve
Jajkiáltás ez. Félelem sikolt benne.

Ti-ti-ti-tá-tá-tá-ti-ti-ti!

Végzetünk bajba sodort minket...
Megérne bizton minden kincset
Ha végre szabadulhatnánk innet!
Mentsétek meg a lelkeinket!



VÉGE