Syuron.hu

Bobby Leng:
Szenilitás
- vers -



Csodás dolog a szenilitás
Az ember mindent elfelejt
Mindent elnyel a múltnak kútja
Többé sebet a szíven nem ejt.
Régi bűnöket elfelejtünk
Hibákért lelkünk nem szenved már
Nagy kegy a sorstól, hogy az ember
Végre öregen nyugtot talál.
Megroggyant testben bénult a lélek
Nincs bűntudat, mostmár semmi se fáj
Az önmarcangolás olyan kín, ami
Rosszabb, mint egy ocsmány ragály.
Mardos fekélyes sebeket ütve
Bensőnkben izzik, parázslik, ég
Sose hagy nyugtot, felejthetetlen
Mindig felbugyog, s növekszik még.
Fortyog, mint láva, s óriássá lesz
Dagad és lassan csak elemészt
Az ember mindent elveszít tőle:
Nyugtot, egészséget, és józan észt.

Ezért hát jobb, ha emlékek tára
Kiürül, s lassacskán szétfolyik
A szenilitással törlődik minden
Jó és rossz emlék mind eltűnik.



VÉGE