Syuron.hu

Bobby Leng:
Szép lány
vers



A lány szép volt, gyönyörű
Minden porcikája tökéletes
Arcéle csodás, a mosolya bájos
Termete törékeny és nemes.

Tükörbe nézett. Mit látott ottan?
Boszorka nézett vissza rá unottan
Tekintete undok, rőt haja kóc
Aztán vihog rá, mint őrült vadóc.
Termete girhes, görbe a háta
Orra vörös, tán kínozza nátha
Arca nem szép porcelánfehér
De oly rút, hogy varanggyal felér
Sápkóros, vánnyadt, pipaszár lába
Így senki se hívná őt el a bálba
Fogatlan szája rútul vigyorog
Vajon a szép lány hol kujtorog?
Hol a tükörképe a leánynak
Miért kell idejönnie a vén banyának
Mit akar itten?... Én lennék talán?
Kérdi döbbenten a szép leány
Én vagyok, persze! De csúf vagyok!
- És rögtön megújító kúrába fogott
Átterveztette azonnal termetét
Betettek-kivettek több tonna zselét
Átszabták arcát, minden kis részét
Nyúzták és húzták, mint szakács a récét
Varrták és fújták, toldták és foldták
Száját, szemöldjét, állát és orrát
Míg végül olyan nem lett egészen
Mint a vén banya a tükörképen
Mostmár azonos a látvány azzal
Elégedett-e mostmár ezzel az arccal?
Szép leány volt még nem is oly rég
Az orvosokat áldja az ég...

A lelki békét meglelte végül
Nem kell megvárni, mire megvénül
Már most olyan lett, mint a banya
Nem kell ötven évet még várnia
S bár elfordul undorral bárki
És én se szeretném meglátni
Látványától a gyerekek félnek
De ő így látja önmagát szépnek
Büszkén viseli új ál-ruháját
Új arcát, testét, mű-texturáját
A szép lány, egykori gyönyörű angyal
Csúf ördög-némber bőrébe varrtan
S az önkéntes száműzetés boldoggá teszi
Sajátmagát folyvást a tükrében lesi
Elámul önnön szépségét látva
S bár az idő múlik és már kínos a magánya
Mert szépségét egy férfi se értékeli
S nem teszi a szépet többé senki se neki
Sebaj! Ő akkor is boldog ma már
Pedig csak torz kép a tükör túloldalán.




VÉGE