Szerelem nélkül
Bobby Leng:
Szerelem nélkül
-vers-
Engem a szerelem eddig elkerült
Beteljesülni egyik sem tudott
Előlem sajnos a kisleánykák
Mindegyike rémülten futott.
Se csúnya szerzet, se szép, tudom,
Egyik se, érzem, nem vagyok
Szép szavak is jönnek a számra
Mások szerint is kedves vagyok.
Szerénységem messzire híres
Józanságom és szorgalmam is.
Nincs bennem szemernyi rossz se
Egy gondolatom se volt soha hamis.
Mégis a szerelem eddig elkerült
Beteljesülni sohase tudott
Egy lányka se volt, aki nekem eddig
Örömet vagy szeretetet adott.
Vártam és vágytam, majdcsak lesz egy
Aki hozzám majd kedves lehet
De az évek csak úgy elrepültek
S nem rabolta el senki a szívemet.
Pedig odaadtam volna én önként
Hogy másnál legyen megőrizőben
S én is őriztem volna a másét
Ha nem futottak volna el tőlem.
Csendességem és szerénységem
Taszította tán el tőlem őket?
Vagy bátortalanságom talán
Vagy szegénységem, éppen, főleg?
Várom és vágyom már a napra
Amely majd elhozza nekem Őt
Azt, aki szeretni s tisztelni tud, és
Én is szeretni fogom azt a nőt.
Várom a párom, aki majd passzol
Minden szempontból énnekem:
Aki megért és mellettem maradna
Éveken át is, ezt remélhetem.
Engem a szerelem eddig elkerült
Tüzes poklát még meg nem éltem
A zöldszemű szörnnyel se találkoztam
Nem reszkettem érte, és nem féltem.
Másoktól hallom: kínoz és bánt is
Hát akkor nem is kell az nekem
Csak a szeretet, amire vágyom
Hogy kedves legyen valaki velem.
Hogy simogasson és csókokat adjon
Hogy átöleljen gyengéden majd
Egy társ, egy lányka hogyha jönne
Az lenne ám csak a nagy kaland.
Szép és nyugis az életem így, és
Jó is, meg kellemes, természetesen.
Mégis valahogy várok egy lányra
Hogy velem mindig majd ittlegyen.
Gyermekem anyja ő legyen, és majd
Együtt kelünk át a gondokon
Aki mindig az én kezemet fogja
S akinek a kezét majd mindig fogom.
Mikor lesz s jön-e egyáltalán majd
Valaha egyszer, azt nem tudom.
A remény mindig a szívemben lesz
A mélyén folyton ott hordozom.
S hogyha majd eljő a pillanat egyszer
Tudni fogom, hogy ő lesz az igazi
Akit meglátok s megtetszik nékem
S aki nem fog majd nemet mondani.
Felébred akkor majd újra a szívem
A szívemben nyugvó, alvó szerelem
Remélem lesz egy lány, aki szeret majd
És örökre ittmarad majd énvelem.
Szerelem nélkül
-vers-
Engem a szerelem eddig elkerült
Beteljesülni egyik sem tudott
Előlem sajnos a kisleánykák
Mindegyike rémülten futott.
Se csúnya szerzet, se szép, tudom,
Egyik se, érzem, nem vagyok
Szép szavak is jönnek a számra
Mások szerint is kedves vagyok.
Szerénységem messzire híres
Józanságom és szorgalmam is.
Nincs bennem szemernyi rossz se
Egy gondolatom se volt soha hamis.
Mégis a szerelem eddig elkerült
Beteljesülni sohase tudott
Egy lányka se volt, aki nekem eddig
Örömet vagy szeretetet adott.
Vártam és vágytam, majdcsak lesz egy
Aki hozzám majd kedves lehet
De az évek csak úgy elrepültek
S nem rabolta el senki a szívemet.
Pedig odaadtam volna én önként
Hogy másnál legyen megőrizőben
S én is őriztem volna a másét
Ha nem futottak volna el tőlem.
Csendességem és szerénységem
Taszította tán el tőlem őket?
Vagy bátortalanságom talán
Vagy szegénységem, éppen, főleg?
Várom és vágyom már a napra
Amely majd elhozza nekem Őt
Azt, aki szeretni s tisztelni tud, és
Én is szeretni fogom azt a nőt.
Várom a párom, aki majd passzol
Minden szempontból énnekem:
Aki megért és mellettem maradna
Éveken át is, ezt remélhetem.
Engem a szerelem eddig elkerült
Tüzes poklát még meg nem éltem
A zöldszemű szörnnyel se találkoztam
Nem reszkettem érte, és nem féltem.
Másoktól hallom: kínoz és bánt is
Hát akkor nem is kell az nekem
Csak a szeretet, amire vágyom
Hogy kedves legyen valaki velem.
Hogy simogasson és csókokat adjon
Hogy átöleljen gyengéden majd
Egy társ, egy lányka hogyha jönne
Az lenne ám csak a nagy kaland.
Szép és nyugis az életem így, és
Jó is, meg kellemes, természetesen.
Mégis valahogy várok egy lányra
Hogy velem mindig majd ittlegyen.
Gyermekem anyja ő legyen, és majd
Együtt kelünk át a gondokon
Aki mindig az én kezemet fogja
S akinek a kezét majd mindig fogom.
Mikor lesz s jön-e egyáltalán majd
Valaha egyszer, azt nem tudom.
A remény mindig a szívemben lesz
A mélyén folyton ott hordozom.
S hogyha majd eljő a pillanat egyszer
Tudni fogom, hogy ő lesz az igazi
Akit meglátok s megtetszik nékem
S aki nem fog majd nemet mondani.
Felébred akkor majd újra a szívem
A szívemben nyugvó, alvó szerelem
Remélem lesz egy lány, aki szeret majd
És örökre ittmarad majd énvelem.