Syuron.hu

Bobby Leng:


Szeretni
II.



Szeretni annyi, mint meghalni egy kicsit
Minden nap, minden órában, percben.
Minden odadobott szó fáj, örökre megsebzetten.

Szeretni fáj, éget, halálos sebet ejt a szíven
Féltés és imádat, csodálat, mely soha se múlik talán
Vagy ha múlik, csak keretes kép lesz a szoba falán.

Szeretni örökös bánat: féltés, féltékenység, önzés
De önzetlenség is: mindent odaadni, örömmel, önként
És belepusztulni, ha máshoz szól kedvesen időnként.

Szeretni annyi, mint végérvényesen csapdába esni
Szenvedni örökké, rettegni attól, hogy el ne hagyjon
A szeretett lény, s engedni, hogy a szív lángra kapjon.

Szeretni jó és rossz egyszerre, ez paradoxon.
A szerelem zsarnok, kínoz és elvakít, áldozatait szedi
Minden hibát eltakar: a szemet rózsaszín köd fedi.

Szeretni egy kényszerű, sajgó birtoklási vágy:
„Enyém vagy, csak enyém, senkivel nem osztozom
És megőrjít a gondolat, hogy merre jársz s én nem tudom.”

Szeretni szenvedéllyel, mégis gyengéden, óvón, védőn
Vagy viszontszeretetlenségben a Másik vergődő szívével
Szép szavak, ölelő karok, becéző szemek börtönében.




VÉGE