Templomok
Bobby Leng:
Templomok
-vers-
A csend a templomokban szinte kézzel fogható.
Mély, üdvös, áhítattal teli, elmélyülni való.
Bármerre van a hely, bárhová épült egykoron
Bármilyen völgy, folyópart, vagy messzi hegyorom.
A templom félhomálya olyan, mint egy tiszta tó.
Csendjében elmerülni, megmártózni megnyugtató.
A mennyezet, mint a messze ég, hatalmas.
Föléd borul, félelmet kelt, de az Isten irgalmas.
Díszes vagy dísztelen, mindegy, mindegy.
A Te Istened Veled van, imádhatod, kérheted.
Kisgyermekek áhítattal bámulnak szerte.
A mellettük ülőkre, imakönyvre, mennyezetre.
Még nem sokat értenek belőle, amit hallanak.
Majd később, tíz-húsz év múlva hitet vallanak.
Megérik akkorra, felnőtté lesz az elme.
Kinek földi lény, kinek égi lesz a szerelme.
De a templom itt lesz mindig, tárva-nyitva vár.
Minden istenfélő jöhet, nincsen akadály.
És itt, a hűvös félhomályban elmerengenek
Kik előtt bűnös élet van, vagy gond-hegyek
Itt megértőek a százados kőből lett falak.
Az idők során is itt minden változatlan marad.
Látni bűnbánó lelkeket, fáradtak, meggyötörtek
És hajolnak földig, és égre-földre esküdöznek.
A hideg kőre térdepelve, görnyedt háttal
Felvértezve könyörgéssel, énekekkel, imákkal
Jöttek kegyelemért, bocsánatért esedezni
Segítségért, megértésért, szeretetért könyörögni
Vezekelni, önvádtól szenvedni, könnyezni
Aztán megkönnyebbülten, fáradtan kimenni.
Vagy itt bent, a színes ablakon áttörő fénysugárban
A néma csendben, tört lélekkel, a félhomályban
Egyedül lenni, fájón, reménykedve, sírva-ríva
De már az elmúlt időt semmi se hozza vissza.
Ami elmúlt, ha jó, ha rossz, hát elmúlt végleg.
Az időt visszafordítani nem lehetséges, tényleg.
Mulasztásainkért szenvedni, fájó lélekkel, bánva
És reménykedni, hogy az ember fiát az Isten fia szánja
Olyan jó itt lenni, megnyugvás, elsímul a bánat
Egy kis időre legalább, amíg el nem hagyod e házat.
E házat, az Istened házát, ahol Ő rád néz és szeret
Szeret, ha jó-ha rossz vagy, mert megjavulnod lehet.
Hisz benne, hogy megváltozol, s jó leszel ezután
Ha rossz voltál eddig, hogy az Ige megtalál.
Higgy hát Te is magadban, és Benne, és bízzál.
Felejtsd el, hogy ki és hogy ami eddig voltál.
A mély csöndben számot vethetsz önmagaddal.
Eddigi életeddel, s most félre búval és panasszal.
Lelj nyugtot e félhomályos, boldog helyen.
Istennek háza mindig hív, vár, szólít, hát felelj.
E csöndben szólani nem ildomos, néma legyél.
A szíved gondolatját, óhaját úgyis hallja Ő, ne félj.
Add át magad a lélekemelő hangulatnak, ne várj.
Minden jót, minden szépet mélyen a szívedbe zárj.
VÉGE
Templomok
-vers-
A csend a templomokban szinte kézzel fogható.
Mély, üdvös, áhítattal teli, elmélyülni való.
Bármerre van a hely, bárhová épült egykoron
Bármilyen völgy, folyópart, vagy messzi hegyorom.
A templom félhomálya olyan, mint egy tiszta tó.
Csendjében elmerülni, megmártózni megnyugtató.
A mennyezet, mint a messze ég, hatalmas.
Föléd borul, félelmet kelt, de az Isten irgalmas.
Díszes vagy dísztelen, mindegy, mindegy.
A Te Istened Veled van, imádhatod, kérheted.
Kisgyermekek áhítattal bámulnak szerte.
A mellettük ülőkre, imakönyvre, mennyezetre.
Még nem sokat értenek belőle, amit hallanak.
Majd később, tíz-húsz év múlva hitet vallanak.
Megérik akkorra, felnőtté lesz az elme.
Kinek földi lény, kinek égi lesz a szerelme.
De a templom itt lesz mindig, tárva-nyitva vár.
Minden istenfélő jöhet, nincsen akadály.
És itt, a hűvös félhomályban elmerengenek
Kik előtt bűnös élet van, vagy gond-hegyek
Itt megértőek a százados kőből lett falak.
Az idők során is itt minden változatlan marad.
Látni bűnbánó lelkeket, fáradtak, meggyötörtek
És hajolnak földig, és égre-földre esküdöznek.
A hideg kőre térdepelve, görnyedt háttal
Felvértezve könyörgéssel, énekekkel, imákkal
Jöttek kegyelemért, bocsánatért esedezni
Segítségért, megértésért, szeretetért könyörögni
Vezekelni, önvádtól szenvedni, könnyezni
Aztán megkönnyebbülten, fáradtan kimenni.
Vagy itt bent, a színes ablakon áttörő fénysugárban
A néma csendben, tört lélekkel, a félhomályban
Egyedül lenni, fájón, reménykedve, sírva-ríva
De már az elmúlt időt semmi se hozza vissza.
Ami elmúlt, ha jó, ha rossz, hát elmúlt végleg.
Az időt visszafordítani nem lehetséges, tényleg.
Mulasztásainkért szenvedni, fájó lélekkel, bánva
És reménykedni, hogy az ember fiát az Isten fia szánja
Olyan jó itt lenni, megnyugvás, elsímul a bánat
Egy kis időre legalább, amíg el nem hagyod e házat.
E házat, az Istened házát, ahol Ő rád néz és szeret
Szeret, ha jó-ha rossz vagy, mert megjavulnod lehet.
Hisz benne, hogy megváltozol, s jó leszel ezután
Ha rossz voltál eddig, hogy az Ige megtalál.
Higgy hát Te is magadban, és Benne, és bízzál.
Felejtsd el, hogy ki és hogy ami eddig voltál.
A mély csöndben számot vethetsz önmagaddal.
Eddigi életeddel, s most félre búval és panasszal.
Lelj nyugtot e félhomályos, boldog helyen.
Istennek háza mindig hív, vár, szólít, hát felelj.
E csöndben szólani nem ildomos, néma legyél.
A szíved gondolatját, óhaját úgyis hallja Ő, ne félj.
Add át magad a lélekemelő hangulatnak, ne várj.
Minden jót, minden szépet mélyen a szívedbe zárj.
VÉGE