Természet
Bobby Leng:
Természet
Eső után a fák ág-ujjainak végén ülnek
Mint ezüst körmök a víz-gyémántcseppek
Betelni nézésükkel nem is lehet.
A szomorkás tájban apró fénygyöngyök
Szikráznak, mint karácsonyi üveggömbök
Szépségüket elmondani se lehet.
Eső-áztatta üde és tiszta minden-minden
A természet körben személyes kincsem
Nézd, lásd, s neked is az lehet.
Meddig csodálhatom vajon, száz évig még?
De jó lenne sose itthagyni ezt a tündérmesét
De tudom, hogy sajnos nem lehet.
De kár - de nem siránkozom, inkább csodálom
Ez az én magán-önös-csodás-varázs-világom
Pedig az enyém igazán sosem lehet.
Féltem, és rettegek, hogy el ne romoljon
És aki bántja, kívánom, érte meglakoljon
Vigyázni rá csak nekünk lehet.
Olyan kincs ez, olyan szépséges ajándék
Nincsenek szavak, melyek ezt kifejeznék
Leírni, elmondani hát nem is lehet.
Nem létezhet olyan szép színű festék,
Hiába is gyártották, vagy kikeverték
Szépségét visszaadni nem lehet.
Hiába jönnek számra, tollamra a szavak
A Természet szépsége kimondhatatlan marad
Szavakba önteni, elmesélni nem lehet.
De azt elmondhatom, hogy ennél szebbet
Mint eső után az ágon a gyémántcseppek
Nem láttam, s elképzelni sem lehet.
Parányi könnycsepp a felhőnek szeméből
Gyöngykaláris, ajándék az égiek kezéből
Kész csoda, szebb már nem is lehet.
Így vagyok mindennel, amit csak látok
S mindent, amit látok, újólag megcsodálok
Mert betelni velük nem tudok, nem lehet.
Magamba szívom, elég sosem lehet
Csodálom a földet, vizet, szelet, eget
Állat-növény csodásabb nem is lehet.
Issza a szemem, örökre agyamba vésem
A lélegzetem is eláll szinte, ahogy nézem
Részleteiben is egész, csak az lehet.
Mivégre bámulom, magam se értem
Magammal nem vihetem, ha hazatértem
Őseimhez. Innen vinni semmit nem lehet.
De míg szám van, amellyel dícsérhetem
És amíg csak láthatja e csodát a szemem
Addig csak csodálnom, csodálnom lehet.
VÉGE
Természet
Eső után a fák ág-ujjainak végén ülnek
Mint ezüst körmök a víz-gyémántcseppek
Betelni nézésükkel nem is lehet.
A szomorkás tájban apró fénygyöngyök
Szikráznak, mint karácsonyi üveggömbök
Szépségüket elmondani se lehet.
Eső-áztatta üde és tiszta minden-minden
A természet körben személyes kincsem
Nézd, lásd, s neked is az lehet.
Meddig csodálhatom vajon, száz évig még?
De jó lenne sose itthagyni ezt a tündérmesét
De tudom, hogy sajnos nem lehet.
De kár - de nem siránkozom, inkább csodálom
Ez az én magán-önös-csodás-varázs-világom
Pedig az enyém igazán sosem lehet.
Féltem, és rettegek, hogy el ne romoljon
És aki bántja, kívánom, érte meglakoljon
Vigyázni rá csak nekünk lehet.
Olyan kincs ez, olyan szépséges ajándék
Nincsenek szavak, melyek ezt kifejeznék
Leírni, elmondani hát nem is lehet.
Nem létezhet olyan szép színű festék,
Hiába is gyártották, vagy kikeverték
Szépségét visszaadni nem lehet.
Hiába jönnek számra, tollamra a szavak
A Természet szépsége kimondhatatlan marad
Szavakba önteni, elmesélni nem lehet.
De azt elmondhatom, hogy ennél szebbet
Mint eső után az ágon a gyémántcseppek
Nem láttam, s elképzelni sem lehet.
Parányi könnycsepp a felhőnek szeméből
Gyöngykaláris, ajándék az égiek kezéből
Kész csoda, szebb már nem is lehet.
Így vagyok mindennel, amit csak látok
S mindent, amit látok, újólag megcsodálok
Mert betelni velük nem tudok, nem lehet.
Magamba szívom, elég sosem lehet
Csodálom a földet, vizet, szelet, eget
Állat-növény csodásabb nem is lehet.
Issza a szemem, örökre agyamba vésem
A lélegzetem is eláll szinte, ahogy nézem
Részleteiben is egész, csak az lehet.
Mivégre bámulom, magam se értem
Magammal nem vihetem, ha hazatértem
Őseimhez. Innen vinni semmit nem lehet.
De míg szám van, amellyel dícsérhetem
És amíg csak láthatja e csodát a szemem
Addig csak csodálnom, csodálnom lehet.
VÉGE