Tisztaság
Bobby Leng:
Tisztaság
-vers-
Tisztának lenni, kívül-belül
Nagyon fontos és jó dolog.
Tiszta lélekkel, tiszta élet
Lemondani erről sose fogok.
Amikor nyugovóra térek
Tiszta a testem-lelkem:
Aznap is, erőmhöz mérten
Úgy érzem: mindent megtettem.
És tiszta ágyba bújok
Tiszta ágynemű közé
Illatos párnán nyugszok
Minden nap vége felé.
Külsőmet tisztára mostam
A nappal mocskától szabadultan
Jóleső érzéssel éji ruhámba
Végre fáradtan belebújtam.
Imával nyugtázom a napot.
Hálát adok, hogy még élek.
Jóért-rosszért, amit kaptam
Amitől megnyugodik a lélek.
A mulasztások, rossz döntések
Ilyenkor már feledve, nem fájnak.
Majd holnap újra előjönnek
Mert életem végéig belül rágnak.
Mégha rosszat soha nem tettem
Akkor is üldöz a lelkiismeret.
Nincs rosszabb büntetés, mondják
Szabadulni tőle sose lehet.
De félre kell tenni, és nem hátra
Nézegetni, csakis előre.
A régi dolgokat dobjuk csak hátra
És ne sirassuk nyakra-főre.
Belepistulva a sok bánatba-bajba
A boldogság messzire kerülne.
Lépjünk túl rajta. Megpróbálom.
Sikerülhet nekem is, miért ne?
Ha nem gondolok a sok bánatra
Csak a szépet nézem, látom
Akkor boldog lehetek, úgy hiszem
És a régi dolgokat nem bánom.
Süt a nap, és lenyugszik, és szép.
És minden szépséges köröttem.
Nem törődöm a gonoszsággal
Amely folyton ott lebeg fölöttem.
Boldog vagyok, hogy élhetek még.
Nem az fáj, hogy majd el kell mennem.
Az fáj, hogy nem élhetek tovább
Örökkön-örökké, végtelenben.
Nem érzem majd a tiszta szelet.
A tiszta ruhák áradó illatát.
Nem hallhatom a madárdalt.
Egyszóval: vége lesz, ne tovább.
Fáj, de nem tehetek ellene semmit.
Addig élhetek, amíg a sors akarja.
Ha megszülettél, vége is lesz egyszer
Mondta régen egy vallás papja.
De amíg itt lehetek, tiszta ésszel
Tiszta testtel, tiszta ruhában
Tiszta lélekkel akarok élni
És felemelt fejjel, holtomig bátran.
VÉGE
Tisztaság
-vers-
Tisztának lenni, kívül-belül
Nagyon fontos és jó dolog.
Tiszta lélekkel, tiszta élet
Lemondani erről sose fogok.
Amikor nyugovóra térek
Tiszta a testem-lelkem:
Aznap is, erőmhöz mérten
Úgy érzem: mindent megtettem.
És tiszta ágyba bújok
Tiszta ágynemű közé
Illatos párnán nyugszok
Minden nap vége felé.
Külsőmet tisztára mostam
A nappal mocskától szabadultan
Jóleső érzéssel éji ruhámba
Végre fáradtan belebújtam.
Imával nyugtázom a napot.
Hálát adok, hogy még élek.
Jóért-rosszért, amit kaptam
Amitől megnyugodik a lélek.
A mulasztások, rossz döntések
Ilyenkor már feledve, nem fájnak.
Majd holnap újra előjönnek
Mert életem végéig belül rágnak.
Mégha rosszat soha nem tettem
Akkor is üldöz a lelkiismeret.
Nincs rosszabb büntetés, mondják
Szabadulni tőle sose lehet.
De félre kell tenni, és nem hátra
Nézegetni, csakis előre.
A régi dolgokat dobjuk csak hátra
És ne sirassuk nyakra-főre.
Belepistulva a sok bánatba-bajba
A boldogság messzire kerülne.
Lépjünk túl rajta. Megpróbálom.
Sikerülhet nekem is, miért ne?
Ha nem gondolok a sok bánatra
Csak a szépet nézem, látom
Akkor boldog lehetek, úgy hiszem
És a régi dolgokat nem bánom.
Süt a nap, és lenyugszik, és szép.
És minden szépséges köröttem.
Nem törődöm a gonoszsággal
Amely folyton ott lebeg fölöttem.
Boldog vagyok, hogy élhetek még.
Nem az fáj, hogy majd el kell mennem.
Az fáj, hogy nem élhetek tovább
Örökkön-örökké, végtelenben.
Nem érzem majd a tiszta szelet.
A tiszta ruhák áradó illatát.
Nem hallhatom a madárdalt.
Egyszóval: vége lesz, ne tovább.
Fáj, de nem tehetek ellene semmit.
Addig élhetek, amíg a sors akarja.
Ha megszülettél, vége is lesz egyszer
Mondta régen egy vallás papja.
De amíg itt lehetek, tiszta ésszel
Tiszta testtel, tiszta ruhában
Tiszta lélekkel akarok élni
És felemelt fejjel, holtomig bátran.
VÉGE