Tűz

Bobby Leng:
Tűz
vers

Ünnepségre készülődtek
Fiúk és a lányok
Lányok arcán ki-kigyúltak
Tüzes pír-virágok.

A legények ereiben
Titkos vágyak égtek
A szerelem ingoványos
Talajára léptek.

Domboldalban, szélárnyékban
Fahasábok gyűlnek
Cipekednek, hordják, hozzák
Sok kell a nagy tűznek.

Sötétedik. Gyülekeznek
Legények s a lányok
Ez estéről éjszakáról
Szóltak rég az álmok.

A leányok pironkodva
Körös-körül állnak
Minden legényt fehér lovas
Hercegüknek látnak.

Fellángol hát, pattog a tűz
Ég felé lobogva
Egyre jönnek fiúk, lányok
Sokan kézenfogva.

Kinek-kinek megvan már a
Jövőbeli párja
Mátkaságukra pecsétet
Jelent e tűz lángja.

Messze lent, a völgyek mélyén
Bújnak meg a falvak
Fiúk s lányok onnan jöttek
Kik jőni akartak.

Vidám beszéd, csendes kacaj
Hallik innen-onnan
Ki-ki párját meglelé már
Megtalálta, hol van.

Választott már tán titokban
Az is, ki csak most jött
Magányosan, csak egyedül
Nézelődött, s döntött.

Összevillantak szempárok
A tűznek fényénél
Titkos remények bimbóztak
Szívük legmélyénél.

A legényekre a lányok
Rá-rámosolyognak
A mátkapárok titokban
Egy-egy csókot lopnak.

Egymást nézik, a szemükben
Titkos fények égnek
A szerelem titokzatos
Ösvényére lépnek.

Úgy tekintenek egymásra
Lopva és csodálva
Mintha mind egy valóságos
Csodát, álmot látna.

Ez az este, ez az éj lesz
Szerelmük pecsétje
Ezért gyűltek, ezért jöttek
Ma este e rétre.

A legények nagymerészen
Lánykezekért nyúlnak
Finom, lágy mozdulatukban
Nagy érzelmek dúlnak.

Kérges tenyerük edzette
Szerszámnyél keményre
Lányok apró keze illik
A kérges tenyérbe.

Lányok karcsú derekára
Karok kulcsolódnak
Erős kezek, férfikezek
Védelmeznek, óvnak.

A tűz lobog. Fahasábok
Izzanak a lángban.
Szikrák röpülnek az égig
Sötét éjszakában.

Ünnep ez. Szerelem-ünnep.
Varázslatos. Titkos.
Új szerelmek köttetnek, és
Révbeérnek itt most.

Hűvös lenne ez az éj is.
De senki sem fázik.
Szerelemnek tüze éget
Fűt belül a láz itt.

Lassan múlik már az éjjel.
Hamvad tűznek lángja.
A sok fiú mátkájaként
Tekint egy-egy lányra.

Ha a tűz elhamvad végleg
S csak a parázs izzik
Kézenfogva átugorják
Így csinálják mindig.

Ezen az egy éjszakán van
Tűznek csak varázsa
Mert évente egyszer van Szent
Iván éjszakája.

Miért teszik? Mért ugornak
Parazsat a párok?
Hogy szerelmük örök legyen
Ne tépjék szét mások.

Mikor mind már átugrottak
Az izzó parázson
Lesétálnak kézenfogva
Dombnak oldaláról.

Vannak, akik ittmaradnak.
Megvárják a hajnalt.
A tüzet nem hagyhatják itt
Őrizetlen, bajnak.

Elharapózhatna. Égne
Minden körbe-körbe.
Nagyon nagy bajt kozhatnának
Ám az égre-földre!

Őrködni kell. Ittmaradnak
Néhányan vigyázni.
Ám az biztos, hogy nem fognak
Egyáltalán fázni.

Egymás karjába simulva
Mindegyikük boldog
A jövőjük még sok titkot
És örömet hordoz.

Lassan már csak hamu maradt.
Hajnal hasad végre.
Bíborpiros csodás színt fest
A hajnal az égre.

Dombok között aztán lassan
Arany színnel kel fel
A Nap. Minden napfelkelte
Egy csodával ér fel.

Széttúrják a hamut. Nincs már
Egyetlen parázs sem.
Földet takargatnak rája
Nem hagyják így mégsem.

Nehogy felkapjon a szellő
Megbúvó zsarátot
Nem szabad, hogy felélessze
A szél majd a lángot.

Akik ittmaradtak őrnek
Megölelik egymást.
Sóhaj. Kis csók. Szemvillanás.
Érintés. Borzongás.

Ha a tűz végleg kialudt
Hazaindulhatnak
Mátkapárok, jóbarátok
Neki az új napnak.

Lesz majd, akik elmaradnak
Egymástól a nyáron
Nem biztos, hogy áldás lesz ám
Mindegyik új páron.

Ki erre, ki arra kószál
Majd a forró nyárban
Kaszálón, meg aratáskor
Munka dandárjában.

Összevesznek, kibékülnek,
Lesz, akik szakítnak
Lesz, akik megismerkednek
És lesz, akik sírnak.

Hogy kik maradnak majd együtt
Végleg, jóban-rosszban
Azt most még senki sem tudja
Honnan tudnánk, honnan?

De kik megbecsülik egymást
Csendességben élnek
Azok a nehézségekkel
Bátran szembenéznek.

Becsületben, tisztességben
Érdemes csak élni
És akkor a bajoktól sem
Soha nem kell félni.

Lányélet, szép legényélet
Vége szakad nyomban
Ha az IGEN-t kimondhatják
Végül a templomban.

Az égiek áldásával
Egybekelnek végül
Házasságtól egyikük se
Bizony, meg nem rémül.

Minden gyerek, hogyha felnő
Csakis erre készül
Egyesüljön szerelmével
Házasságban végül.

Ez a dolgok rendje-módja
Errefelé mindig
Sok lakodalom lesz ősszel
Mostanság úgy hírlik.

Szent Ivánnak éji tüze
Örökké kitarthat
Ha az ember úgy akarja
Soha ki nem hamvad.



VÉGE