Verseny
Bobby Leng:
Verseny
-vers-
Nem vagyok semmiben túl jó, sose voltam
Ha versenyeztem, hát vesztettem, és csalódtam.
Egyenlőek között a verseny túl nehéz.
Én meg nem voltam sose valami merész.
Egyenlőek között győzni nem lehet.
Versenyezni velük én nem is merek.
Ha gyengébbek, akik rajthoz állnak
Akkor meg biztosan vesztessé válnak
Kimagaslóan jobbnak lenni ritkaság
Aki ilyen, azt várja valamely versenyág
Győzni csak úgy lehet, gyengébbek között
És messze tekinteni a fejük fölött
Ám ha nincs gyengébb, győztes se lesz
Pedig győzni mindenki szeret, te is szeretsz
De gyengék közt nem dicsőség győzni
A hasonszőrűeket meg nehéz megelőzni
Én nem is vagyok jobb semmiben másnál
Gyenge vagyok, mint vékonyka nádszál
Rajthoz állni én biztos, hogy sose fogok
Ezért semmilyen sportágban érmet nem hozok.
Nem másnak kárán szeretnék naggyá lenni
Inkább valamit, valami nagyszerűt tenni
De nem vagyok semmiben különleges
Aki az emberiség elé valami nagyot letesz
Így megmaradok magamnak, egyszerűen
És csak arra gondolok mindig keserűen
Hogy nem lettem bátor, vagy hős, és dicső
Mert nincs hozzá bennem elégséges erő
Nem hősnek születtem, csak vagyok ember
De mindig az vagyok, ha már emberré lettem.
Emberségemet nem szégyellem soha,
Pedig az élet velem folyton csak mostoha
Embernek lenni nagyon nehéz olykor
Gyakran majd’ megőrülök a sok gondtól
De akkor se, én akkor se leszek más, tudom
És nem fogok eltévedni az emberség-uton
Pedig sokan igyekeznek engemet megalázni
Nap mint nap lelkemre taposni, megcibálni
És lesik: mikor válok már én is olyanná
Mint ők: utolsó, mocskos, aljas fenevaddá
Mikor veszítem el a fejemet végre
Vagy mikor borulok egy öngyilkos késbe
De nekem nincsen másom, csak ez a dolog
Az emberségem, s míg a szívem dobog
Emberségemet nem adom, nem engedem
Ameddig el nem száll utolsó lehelletem.
VÉGE
Verseny
-vers-
Nem vagyok semmiben túl jó, sose voltam
Ha versenyeztem, hát vesztettem, és csalódtam.
Egyenlőek között a verseny túl nehéz.
Én meg nem voltam sose valami merész.
Egyenlőek között győzni nem lehet.
Versenyezni velük én nem is merek.
Ha gyengébbek, akik rajthoz állnak
Akkor meg biztosan vesztessé válnak
Kimagaslóan jobbnak lenni ritkaság
Aki ilyen, azt várja valamely versenyág
Győzni csak úgy lehet, gyengébbek között
És messze tekinteni a fejük fölött
Ám ha nincs gyengébb, győztes se lesz
Pedig győzni mindenki szeret, te is szeretsz
De gyengék közt nem dicsőség győzni
A hasonszőrűeket meg nehéz megelőzni
Én nem is vagyok jobb semmiben másnál
Gyenge vagyok, mint vékonyka nádszál
Rajthoz állni én biztos, hogy sose fogok
Ezért semmilyen sportágban érmet nem hozok.
Nem másnak kárán szeretnék naggyá lenni
Inkább valamit, valami nagyszerűt tenni
De nem vagyok semmiben különleges
Aki az emberiség elé valami nagyot letesz
Így megmaradok magamnak, egyszerűen
És csak arra gondolok mindig keserűen
Hogy nem lettem bátor, vagy hős, és dicső
Mert nincs hozzá bennem elégséges erő
Nem hősnek születtem, csak vagyok ember
De mindig az vagyok, ha már emberré lettem.
Emberségemet nem szégyellem soha,
Pedig az élet velem folyton csak mostoha
Embernek lenni nagyon nehéz olykor
Gyakran majd’ megőrülök a sok gondtól
De akkor se, én akkor se leszek más, tudom
És nem fogok eltévedni az emberség-uton
Pedig sokan igyekeznek engemet megalázni
Nap mint nap lelkemre taposni, megcibálni
És lesik: mikor válok már én is olyanná
Mint ők: utolsó, mocskos, aljas fenevaddá
Mikor veszítem el a fejemet végre
Vagy mikor borulok egy öngyilkos késbe
De nekem nincsen másom, csak ez a dolog
Az emberségem, s míg a szívem dobog
Emberségemet nem adom, nem engedem
Ameddig el nem száll utolsó lehelletem.
VÉGE