Syuron.hu

Bobby Leng:


Vihar
vers



Viharban zúg most az erdő
Recseg-ropog a sok-sok ág
Rettenet éjszaka súlyát
Nyögi a kinti világ.

Száguld a szél, töri-zúzza
A száraz ágak tömkelegét
Aki ilyenkor kinn jár
Félelem veszi el az eszét.

Csapkod a zápor és ömlik
Szakad és zúdul vadul
Fekete éjszaka kínja
Ítéletidő ha dúl.

Viharos éjben a vándor
Nem bújhat, nem menekül
Malaclopója is lucskos
Bokáig sárba merül.

Kalapját régen elvitte
S görgeti messze a szél
Ámde a vándor akkor se
Semmikor sohase fél.

Megélt már sokszor ilyesmit
Tépte a szél a haját
Kabátja, nadrágja rojtos
Úgy járja a rét talaját.

Tarisznyájában ázott kenyérke
Lucskos szalonna lapul
Lapos üvegben pár kortynyi
Borocska van legalul.

Tombol az égi erő ész nélkül
Ereje félelmes, ősi és vad
Úgy érezni odakint ilyenkor
Hogy az ég menten leszakad.

A vihar őrjöng és tépi a tájat
Rombol és szaggat a szél
Villámok körben cikáznak
Iszonyatos ez az éj.

Nyögdös és sóhajt és jajgat
A vihartól az egész vidék
Rángatja, tiporja, zúzza
Ripityára tördelve szét.

Borzalmas éjszaka. Kínnal
Szenvedi el a határ
Aki csak él, fél és retteg
És a vihar múlására vár.



VÉGE