Zűrzavar
Bobby Leng:
Zűrzavar
-vers-
Az ember bármerre jár is, minden helyébe jön.
Thai masszázs bárhol, mindenhol elérhető.
Másféle nemzetek étke ma már ott van mindenütt.
Nem kell már messze vidékre menni, hogy együk.
Riói táncot máshol is láthatsz, más karneválokon.
Velencei gondolás is van már más kanálisokon.
Sárkányhajókat akárhol láthatsz, mindenütt már.
Nem tartotta meg, vissza nem tartja semmi határ.
Fűszer és gyümölcs: messzire, távolra szállítható.
Elviszi vonat, kamion, repülő, s elviszi a hajó.
Fekete, barna, sárga, meg szőke van már mindenfelé
Ma már nincs senki, aki ritkaságnak tekintené.
Nincs értelme már messzire menni kuriózumért
Helyedbe hozzák, elédbe rakják, csak kérd.
Zűrzavar - e szó passzol e dologra csupán.
Hiába minden, elvegyült minden, nincsen határ.
Lassan már egyféle nyelvet beszél mindenütt a nép
Hogy megértse egymást, a világ egybeolvadó kép.
Hogy őrizhetné meg kiválóságait, vajon hogyan?
Utazgatással perc alatt eljut bárhová, máris ott van
S hozza a szépet, jót magával és meghonosítja ott
Gazdagul tőle, hiszen korlátot neki semmi nem szabott.
Káosz és zűrzavar, kavalkád jellemzi a jelen világot.
Ilyen felfordulást a történelem során még senki se látott.
Üzletek polcán külföldi holmi, honit már alig találsz.
Te se főzöl, inkább grillezel, steak-et, barbecu-t csinálsz.
Keleti étkek asztalra kerülnek, a honi már nem érdekel.
Az énekes is többnyire mindig idegen nyelven énekel.
Idegen zenére ropják a táncot, külföldi cuccban feszítenek.
Külföldi filmeken ontják a vért ki idegen kegyetlen kezek.
Honi csatornák majmolják rendre a külföldi média termékeit.
Másolják-papolják, közben nem látják a hon rejtett remekeit.
Hamarabb tudjuk azt az álhírt, hogy műmellű lett egy külföldi nő
Mint, hogy egy szegény emberre rászakadt a romos tető.
Városi folyón homokos-pálmás mű-tengerpart, az a menő.
Helyünkbe hozzák, minden egyforma, s nem különböző.
Nem marad semmi jellegzetesség nemzetek tarsolyában.
Minden mindenhol elérhető, nem kopik érte a lábam.
Egységes kép lett, elszomorító, ami ma tárul elénk.
Mint villámlás, mint sorscsapás, ez úgy hasít belénk.
Egyediségnek híre-hamva se marad nemsokára már.
Zagyvaság csupán, zűrzavar, ajjaj, mi unokáinkra vár.
Megváltozott és kifacsart világ ez, ahol jelenleg élünk
Rohanó, morális-erkölcsi korlátok nélküli a létünk.
Fordított világ, ahol a fekete a haját simára vasalja
A fehér meg rep-et énekel és a frizurája raszta
Ahol a jazz meg a blues már rég nem csak a négereké
Száguldva rohanunk a különbségeket elmosó egység felé.
Zűrzavaros világ ez, mindenki mindent akar benne
Ha megmaradhatna egyéninek az egyén, de szép is lenne
Ha elmondhatnánk, hogy milyen különlegesek vagyunk
Akkor nem régi dicsőségünket siratná sok dalunk.
Bábeli zűrzavar ez, benne mégis egyfélék leszünk
Sokféle nép hagyománya, tudása keveredik velünk
Nemsokára nem lesz már igazi kékvérű angol úr
És párizsban se franciául mondják már, hogy L’amour
Közös a nyelv, a pénz, a baj, a bűn, és minden kórság
Megfékezni e lavinát már nem tudná semelyik ország
Nyitott határokon átszáguldhat bárki gyors járműveken
Égi-légi buszokon, gyorsvonaton, s hajón a tengereken
Betegség, bűn, drog ma már minden szegletbe eljutott
Elzárni előle, megvédeni tőle magadat már nem tudod
Félő, hogy gyógyír e bajunkra nem lesz sose tán
Nem terem sem erdőn, se mezőn, se semmiféle fán.
VÉGE
Zűrzavar
-vers-
Az ember bármerre jár is, minden helyébe jön.
Thai masszázs bárhol, mindenhol elérhető.
Másféle nemzetek étke ma már ott van mindenütt.
Nem kell már messze vidékre menni, hogy együk.
Riói táncot máshol is láthatsz, más karneválokon.
Velencei gondolás is van már más kanálisokon.
Sárkányhajókat akárhol láthatsz, mindenütt már.
Nem tartotta meg, vissza nem tartja semmi határ.
Fűszer és gyümölcs: messzire, távolra szállítható.
Elviszi vonat, kamion, repülő, s elviszi a hajó.
Fekete, barna, sárga, meg szőke van már mindenfelé
Ma már nincs senki, aki ritkaságnak tekintené.
Nincs értelme már messzire menni kuriózumért
Helyedbe hozzák, elédbe rakják, csak kérd.
Zűrzavar - e szó passzol e dologra csupán.
Hiába minden, elvegyült minden, nincsen határ.
Lassan már egyféle nyelvet beszél mindenütt a nép
Hogy megértse egymást, a világ egybeolvadó kép.
Hogy őrizhetné meg kiválóságait, vajon hogyan?
Utazgatással perc alatt eljut bárhová, máris ott van
S hozza a szépet, jót magával és meghonosítja ott
Gazdagul tőle, hiszen korlátot neki semmi nem szabott.
Káosz és zűrzavar, kavalkád jellemzi a jelen világot.
Ilyen felfordulást a történelem során még senki se látott.
Üzletek polcán külföldi holmi, honit már alig találsz.
Te se főzöl, inkább grillezel, steak-et, barbecu-t csinálsz.
Keleti étkek asztalra kerülnek, a honi már nem érdekel.
Az énekes is többnyire mindig idegen nyelven énekel.
Idegen zenére ropják a táncot, külföldi cuccban feszítenek.
Külföldi filmeken ontják a vért ki idegen kegyetlen kezek.
Honi csatornák majmolják rendre a külföldi média termékeit.
Másolják-papolják, közben nem látják a hon rejtett remekeit.
Hamarabb tudjuk azt az álhírt, hogy műmellű lett egy külföldi nő
Mint, hogy egy szegény emberre rászakadt a romos tető.
Városi folyón homokos-pálmás mű-tengerpart, az a menő.
Helyünkbe hozzák, minden egyforma, s nem különböző.
Nem marad semmi jellegzetesség nemzetek tarsolyában.
Minden mindenhol elérhető, nem kopik érte a lábam.
Egységes kép lett, elszomorító, ami ma tárul elénk.
Mint villámlás, mint sorscsapás, ez úgy hasít belénk.
Egyediségnek híre-hamva se marad nemsokára már.
Zagyvaság csupán, zűrzavar, ajjaj, mi unokáinkra vár.
Megváltozott és kifacsart világ ez, ahol jelenleg élünk
Rohanó, morális-erkölcsi korlátok nélküli a létünk.
Fordított világ, ahol a fekete a haját simára vasalja
A fehér meg rep-et énekel és a frizurája raszta
Ahol a jazz meg a blues már rég nem csak a négereké
Száguldva rohanunk a különbségeket elmosó egység felé.
Zűrzavaros világ ez, mindenki mindent akar benne
Ha megmaradhatna egyéninek az egyén, de szép is lenne
Ha elmondhatnánk, hogy milyen különlegesek vagyunk
Akkor nem régi dicsőségünket siratná sok dalunk.
Bábeli zűrzavar ez, benne mégis egyfélék leszünk
Sokféle nép hagyománya, tudása keveredik velünk
Nemsokára nem lesz már igazi kékvérű angol úr
És párizsban se franciául mondják már, hogy L’amour
Közös a nyelv, a pénz, a baj, a bűn, és minden kórság
Megfékezni e lavinát már nem tudná semelyik ország
Nyitott határokon átszáguldhat bárki gyors járműveken
Égi-légi buszokon, gyorsvonaton, s hajón a tengereken
Betegség, bűn, drog ma már minden szegletbe eljutott
Elzárni előle, megvédeni tőle magadat már nem tudod
Félő, hogy gyógyír e bajunkra nem lesz sose tán
Nem terem sem erdőn, se mezőn, se semmiféle fán.
VÉGE