A fekete sárkány
Bobby Leng:
A fekete sárkány
verses mese
Egyszer élt egy fekete sárkány
Sárkányföld északi peremén
Egyedül, unalomba merülve
Életének kellős közepén.
Unatkozott a fekete sárkány
Pedig tüzet okádni is tudott
Beleunt rég a semmittevésbe
Ezért gondolkodásba fogott.
Mit is tehetne, valamit kéne
Csakhogy itt nincsen semmi se
Fű, fa, virág őt nem vidította
Nem tudott mit kezdeni vele.
Elindult hát, szárnyra kapva
A levegőégbe felrepült
Gondolta: keres magának valami
Nem unalmas dolgot, nagyszerűt.
Egyszer csak aztán észrevette
Hogy alant sok sárkányféle lakik.
Jöttek-mentek, dolgukat tették
Kik ezek a sárkány-valakik?
Azt hitte eddig, hogy csak ő van
S nincsen több sárkány sehol, sehol.
Nem tudta, hogy sokan élnek itten
S hogy mind-mind boldog nagyon.
Vidáman jártak-keltek, repkedtek
Nevetgéltek és itt sütött a nap.
Bezzeg, ahol ő élt, mindig sötét volt
Unaloműző tán ezért nem akadt.
Milyen érdekes - gondolta ott fent
Ezek itt tarka színűek mind!
Mitől ilyen színes a világuk
Honnan vették ezt a sok színt?
Le is szállott közéjük nyomban
Hogy megtudja, kik is ezek.
Kérdezgetett sokmindenfélét
Mert felényúltak kedves kezek.
Barátságos volt mindenki hozzá
Mosolyogtak rá, nem ismerték még.
Nem is tudhatták, miféle szerzet
Kit dobott le nekik mostan az ég.
És akivel csak szóbaállt akkor
Mindnek komorrá vált arca ott.
Mindenkit megbántott, ráripakodva
Csak lekezelően szólhatott.
Szomorú lett a sok színes sárkány
Elszürkültek azonnal mindahány
Rossz lett a kedvük, sírva fakadtak
Megbántotta őket a fekete sárkány.
De volt egy lányka, egy sárkány-lányka
Vidám és lelkes, kedves, szerény.
Most ő jött arra, nem tudta, mi van
Nem sejthetett semmit szegény.
Virágok voltak kis kosarában
Útnak széléről szedte le mind.
Ottan ácsorgott a fekete sárkány
És lenézően a kislányra tekint.
Rászólt, hogy minek szedett gazakat
Útszéli gaz tölti ki a kosarát
De szép virágok - válaszol amaz
Mert ő mindent csak szépnek lát.
Kedvesen szólt most hozzá a lányka
De mindhiába, lehurrogta az.
A fekete sárkány mélysötét lelke
Napnak szemén sötét tapasz.
Bármit is mondott a sárkány-lányka
Rátromfolt rögvest a sötét gonosz.
Annyira bántó s lekezelő volt
Hogy minden szava fájó és rossz.
Elillant mostmár a mosoly arról
A csinos sárkánylány-arcról hát
Könnye kicsordult, legörbedt szája
Nem hitte eddig, hogy valaki bánt.
Eltávozott és nagyon bús lett, így
Mosolya elbújt a felhők mögé.
Haza is ért, és vigaszért fordult
Az otthoni sárkányok közé.
Ámde azt látta, hogy lóg az orra
Valamennyinek, akit ott lát.
Ez meg mi a csuda, gondolta
Mert ilyesmit látni annyira fájt.
Velük is az lett, ami ővele történt:
Találkozott a rossz sárkánnyal
A fekete sárkány ott állt a téren
Fekete lábbal-szárnyaival.
Jöttek a színes sárkányok, és a
Fekete sárkányhoz szólottak mind:
Menj el, nem akarjuk, hogy elrontsad
Mindegyikőnknek jó kedveit.
Annyira fekete, sorvadt a lelked
Görcsben van, s el azt nem engeded
Hogy a mi boldogságunk mind kevés volt
Hogy jobb kedvet csináljunk neked.
Hogyha nem akarsz boldognak lenni
Hát ne legyél, de ne maradj itt.
Ne rontsd el a mi kedvünket többé
Szedd gyorsan a tappancsaid.
Tágulj innen, míg jól megy a dolgod
Ne várd neg, míg kiebrudalunk
Mert akkor keserves lesz a sorsod
Ugyanis mi sokkal többen vagyunk.
Igaz, hogy mindőnk kedvét elvetted
Még az élettől is, nem tudni, hogyan
Kisugároztad a gonoszságod ránk
Elmész, ha csepp eszed is van.
Minálunk nincsen helye ilyennek
Akinek semmi jó dolog se kell
Csak a bántás, ami tőle jöhet
Úgyhogy szállj és usgyi, menj el!
Mindannyiónknak jókedve bánta
Hogy idejöttél, szívódj fel hát
Takarodj, vidd a rosszkedved innen
Népünk itt nem szívesen lát.
Dúlva-fúlva, de végülis elszállt
A fekete sárkány örökre tán.
Sokáig sírt még az egész város
De legtovább sírt a sárkány-leány.
Kedves akart ő lenni amahhoz
Mért bántotta őt, nem értheti.
Hogyan lehet, hogy valaki ilyen
Ennyire fekete a lelke neki?
Csak úgy sugározta maga körül a
Negatív érzést, a rossz hatást.
Elvette mindüknek életkedvét
S okozott ezzel igen nagy kárt.
Még nem találkoztak ilyennel eddig
Életük során senki se itt.
Sok napba telt, míg összeszedték
Magukat, s visszanyerték színeit.
Annyira rossz volt bennük az érzés
Olyan fájó, rossz kedvet adó.
Nem is értették, hogyan lehet, hogy
Valaki ily semmire való.
Nem lehet vele kezdeni semmit
Elszívja csak az életerőt.
Annyira erősen sugározza széjjel
A negatív érzést, jó-elnyelőt.
Telt-múlt az idő, végre is újra
Visszanyerték a vidámságukat.
Sárkányföld népe boldog volt ismét
Összeszedték már magukat.
Sajnos, csak úgy tud élni a nemzet
A sárkány-nemzet, ha ő nincs itt.
Süthet a napfény, mert ő elvitte
Magával sötét fellegeit.
VÉGE
A fekete sárkány
verses mese
Egyszer élt egy fekete sárkány
Sárkányföld északi peremén
Egyedül, unalomba merülve
Életének kellős közepén.
Unatkozott a fekete sárkány
Pedig tüzet okádni is tudott
Beleunt rég a semmittevésbe
Ezért gondolkodásba fogott.
Mit is tehetne, valamit kéne
Csakhogy itt nincsen semmi se
Fű, fa, virág őt nem vidította
Nem tudott mit kezdeni vele.
Elindult hát, szárnyra kapva
A levegőégbe felrepült
Gondolta: keres magának valami
Nem unalmas dolgot, nagyszerűt.
Egyszer csak aztán észrevette
Hogy alant sok sárkányféle lakik.
Jöttek-mentek, dolgukat tették
Kik ezek a sárkány-valakik?
Azt hitte eddig, hogy csak ő van
S nincsen több sárkány sehol, sehol.
Nem tudta, hogy sokan élnek itten
S hogy mind-mind boldog nagyon.
Vidáman jártak-keltek, repkedtek
Nevetgéltek és itt sütött a nap.
Bezzeg, ahol ő élt, mindig sötét volt
Unaloműző tán ezért nem akadt.
Milyen érdekes - gondolta ott fent
Ezek itt tarka színűek mind!
Mitől ilyen színes a világuk
Honnan vették ezt a sok színt?
Le is szállott közéjük nyomban
Hogy megtudja, kik is ezek.
Kérdezgetett sokmindenfélét
Mert felényúltak kedves kezek.
Barátságos volt mindenki hozzá
Mosolyogtak rá, nem ismerték még.
Nem is tudhatták, miféle szerzet
Kit dobott le nekik mostan az ég.
És akivel csak szóbaállt akkor
Mindnek komorrá vált arca ott.
Mindenkit megbántott, ráripakodva
Csak lekezelően szólhatott.
Szomorú lett a sok színes sárkány
Elszürkültek azonnal mindahány
Rossz lett a kedvük, sírva fakadtak
Megbántotta őket a fekete sárkány.
De volt egy lányka, egy sárkány-lányka
Vidám és lelkes, kedves, szerény.
Most ő jött arra, nem tudta, mi van
Nem sejthetett semmit szegény.
Virágok voltak kis kosarában
Útnak széléről szedte le mind.
Ottan ácsorgott a fekete sárkány
És lenézően a kislányra tekint.
Rászólt, hogy minek szedett gazakat
Útszéli gaz tölti ki a kosarát
De szép virágok - válaszol amaz
Mert ő mindent csak szépnek lát.
Kedvesen szólt most hozzá a lányka
De mindhiába, lehurrogta az.
A fekete sárkány mélysötét lelke
Napnak szemén sötét tapasz.
Bármit is mondott a sárkány-lányka
Rátromfolt rögvest a sötét gonosz.
Annyira bántó s lekezelő volt
Hogy minden szava fájó és rossz.
Elillant mostmár a mosoly arról
A csinos sárkánylány-arcról hát
Könnye kicsordult, legörbedt szája
Nem hitte eddig, hogy valaki bánt.
Eltávozott és nagyon bús lett, így
Mosolya elbújt a felhők mögé.
Haza is ért, és vigaszért fordult
Az otthoni sárkányok közé.
Ámde azt látta, hogy lóg az orra
Valamennyinek, akit ott lát.
Ez meg mi a csuda, gondolta
Mert ilyesmit látni annyira fájt.
Velük is az lett, ami ővele történt:
Találkozott a rossz sárkánnyal
A fekete sárkány ott állt a téren
Fekete lábbal-szárnyaival.
Jöttek a színes sárkányok, és a
Fekete sárkányhoz szólottak mind:
Menj el, nem akarjuk, hogy elrontsad
Mindegyikőnknek jó kedveit.
Annyira fekete, sorvadt a lelked
Görcsben van, s el azt nem engeded
Hogy a mi boldogságunk mind kevés volt
Hogy jobb kedvet csináljunk neked.
Hogyha nem akarsz boldognak lenni
Hát ne legyél, de ne maradj itt.
Ne rontsd el a mi kedvünket többé
Szedd gyorsan a tappancsaid.
Tágulj innen, míg jól megy a dolgod
Ne várd neg, míg kiebrudalunk
Mert akkor keserves lesz a sorsod
Ugyanis mi sokkal többen vagyunk.
Igaz, hogy mindőnk kedvét elvetted
Még az élettől is, nem tudni, hogyan
Kisugároztad a gonoszságod ránk
Elmész, ha csepp eszed is van.
Minálunk nincsen helye ilyennek
Akinek semmi jó dolog se kell
Csak a bántás, ami tőle jöhet
Úgyhogy szállj és usgyi, menj el!
Mindannyiónknak jókedve bánta
Hogy idejöttél, szívódj fel hát
Takarodj, vidd a rosszkedved innen
Népünk itt nem szívesen lát.
Dúlva-fúlva, de végülis elszállt
A fekete sárkány örökre tán.
Sokáig sírt még az egész város
De legtovább sírt a sárkány-leány.
Kedves akart ő lenni amahhoz
Mért bántotta őt, nem értheti.
Hogyan lehet, hogy valaki ilyen
Ennyire fekete a lelke neki?
Csak úgy sugározta maga körül a
Negatív érzést, a rossz hatást.
Elvette mindüknek életkedvét
S okozott ezzel igen nagy kárt.
Még nem találkoztak ilyennel eddig
Életük során senki se itt.
Sok napba telt, míg összeszedték
Magukat, s visszanyerték színeit.
Annyira rossz volt bennük az érzés
Olyan fájó, rossz kedvet adó.
Nem is értették, hogyan lehet, hogy
Valaki ily semmire való.
Nem lehet vele kezdeni semmit
Elszívja csak az életerőt.
Annyira erősen sugározza széjjel
A negatív érzést, jó-elnyelőt.
Telt-múlt az idő, végre is újra
Visszanyerték a vidámságukat.
Sárkányföld népe boldog volt ismét
Összeszedték már magukat.
Sajnos, csak úgy tud élni a nemzet
A sárkány-nemzet, ha ő nincs itt.
Süthet a napfény, mert ő elvitte
Magával sötét fellegeit.
VÉGE