Syuron.hu

Bobby Leng:
A négyszögletű kerek erdő
I. RÉSZ
verses mese



Egyszer volt, hol nem volt
Az óperenciás tengeren túl
És az üveghegyen is túl
Ahol a kurtafarkú malac túr
Volt egy kerek erdő.
Kerek erdő közepében
Kicsi házikócska
Kis házikó szobájában
Vénséges anyóka.
Négyszögletű kerek erdő
Túloldalán néha
Kurtafarkú kismalackák
Turkálgatnak arra.
A szép négyszögletű erdőt
Kerekre kitúrták
Kerek erdő így lett abból
Ebadta malackák.
Az üveghegy belsejében
A röfögést hallják
Az üveghegy békés csöndjét
Ezzel megzavarják.
Mert a hegynek belsejében
Régóta ott alszik
Egy óriás, horkolása
Messzire elhallik.
Óperenciás tengeren
Nagy hullámok lesznek
Amikor a horkolástól
A hegyek remegnek.
Az óriás álmát ott egy
Kicsi sárkány őrzi
De ettől a kis sárkánytól
Soha nem kell félni.
Ez egy olyan kicsi sárkány
Aranyból a farka
És a göndör malackáknak
A legjobb barátja.
Ez az ország kurtafarkú
Malackák hazája
Az óriás ez országnak
Hatalmas királya.
Az anyóka őrzi rég a
Négyszögletű erdőt
Varázslatos tudásával
Elűz minden felhőt.
De a sok kis malackának
Mégsincs könnyű dolga
Mert a sok-sok turkálástól
Elzsibbad az orra.
Szeretnének mostmár egyszer
Jó nagyot pihenni
Fürödni a tengerben, vagy
A napon heverni.
De ha sose turkálnának
Éhenmaradnának
Ott akadnak a nyomára
Sok-sok finomságnak.
Gomba, gyökér, tavalyi makk
Mind-mind finom nékik
Jóllakottan mennek haza
Fel se kelnek délig.
Jó királyuk azért horkol
Üveghegy gyomrában
Mert tudja, hogy alhatik ő
Malackáktól bátran.
Kismalacok nemzetségét
Senki se nem bántja
Ordas farkas messze űzve
Hetedhét határba’
Öreg néne kalyibája
Erdő közepébe’
Oda mennek éjszakázni
Ha fogy a nap fénye.
Ebből láthatjátok is, hogy
Nincsen sok malacka
Alig rúg a létszámuk úgy
Százezer darabra.
Igen ám, de akkor hogyan
Férnek be a házba?
Egyszerűen: segít ezen
Mamóka varázsa.
Icipici malackává
Változtatja őket
Kötény zsebét elfoglalják
Ott álmodnak szépet.
Egy maréknyi kis parányi
Aprócska malacka
Ha felébred, kimászik a
Zsebből a szabadba.
Mélyen, édesen aludtak
Anyóka ölében
De éhes az egész falka
Ki is mennek szépen.
Ott a nénő átvarázsol
Minden kis malackát
Rendes méretűre ismét
A fülét s a farkát.
Békés nép ez, aranyfarkú
Sárkány a barátja
Malacnépet üveghegyből
Védi és vigyázza.
Hogyha kell, hát előbújik
Király ura mellől
Megvédi a malackákat
Ellenség kezétől.
Hálásak is a malackák:
Ebédjük egy részét
Odaadják a sárkánynak
Anyó cseresznyéjét.
Hoznak neki az erdőből
Epret, szedret, almát
Csak az a baj: a gyümölcsért
Kitúrják a fáját.
Így lesz mindegyre kevesebb
Kerekerdő fája
Egyszer majd kibukkan onnan
Vén anyóka háza.
Ha a nap majd belesüt az
Óriás szemébe
Felébred, és mérges lesz a
Hegynek belsejébe!
Mert most árnyékát ráveti
Az erdő a hegyre
Ezért alszik olyan mélyen
Az óriás benne.
A sárkányka óva inti
Sok göndör malackát:
Vigyázzanak, s hagyják abba
A turkát, a furkát.
Csakhát így meg éhen marad
Sok göndör malacka
Hacsak a vén anyókának
Nem lesz gondja arra.
Megkérhetik: varázsolna
Finom étket nékik
Akkor nem kék turnálniuk
Legalább egy évig!
Bizony, milyen jó is lenne
Nem fájna az orruk
Nem zsibbadna többé el, mert
Nem lesz többé gondjuk.
Dagonyázhatnának végre
A tengernek partján
Porban hancúrozhatnának
Az ároknak alján.
Ki se látszana a sárból
Turcsika kis orruk
Göndörke kis farkincájuk:
Ez lenne a dolguk.
Így is tettek: hazamentek
Anyóka házába
Hogy megkérjék: varázsoljon
Ebédet már máma!
De a néne azt mondta, hogy
Nem tud ilyet tenni
Mert a varázsiskolában
Nem tanítja senki.
Amit ő tud, azzal bizony
Malac jól nem lakhat
Így szegénykék azóta is
Folyton turkálgatnak.



VÉGE