Syuron.hu

Bobby Leng:


A nevenincs étel
verses igaz mese



Egyszer, régesrég, szegénységben
élt apu, anyu, gyerek: kis család.
Hetente csakis egyszer: vasárnap
illette hús szegények asztalát.

Nem panaszkodtak, jó volt így
nem érezték, hogy nekik ez rossz.
Mindenki más is épp ily szegény volt
s egymáshoz senki nem volt gonosz.

Anyuka sokszor gyártott tésztákat.
Liszt kell hozzá, só meg tojás.
Tojnak a tyúkocskák, nincs baj
nem is kell hozzá semmi se más.

Tojáshoz annyi liszt kell, amennyit
felvesz a nedvessége szerint.
Kicsit megsózta anyuka és gyúrta
gyömöszölte: rá gyakran lisztet hint.

Aztán elővette a szitát és rostát
a kamrából, ami már régen várt.
Évente csupán néhányszor kellett
amikor anyuka tésztát csinált.

Vagy, amikor babot rostált
amikor az idő jó szeles.
Akkor szárazbabot ponyvára
szárastól az udvarra tesz.

Majd vasvillával ütögetni kell
s pereg a bab a hüvelyből ki.
Még a gyerekek is ilyenkor
nagy örömmel esnek neki.

Mikor kiverték a babot belőle
szemétdombra kerül a szár.
A babszemek közt még ott a pelyva
kiszedni belőle nem lehet már.

Rostába kerül az egész cucc, és
ha jó a szél, abból kiviszi.
Anyuka fel-feldobja a babot
s csak a bab hullik vissza neki.

A pelyvát meg elviszi a szél belőle
kifújja és tisztul a bab.
Hát így megy ez, nem könnyű
a babtisztító feladat.

Nohát, a rosta erre való, meg
tésztát reszelni is lehet vele.
A nagy lyukakon át potyog ki
ha dörgölészi anyuka keze.

Ha kisebb tarhonyát akarna
akkor a szita lyukmérete a jó.
Akkor apróbb darabka hullik
mint sokezer rücskös golyó.

A gyúrott öklömnyi tészták
így reszelődnek szép lassan el.
Anyuka fárad, nehéz a munka
homloka izzad, ahogy reszel.

S amikor kész van, száradnia kell
tiszta asztalterítőn, s kevergeti.
Az apró morzsa, ami megmaradt
mintha dara volna, olyan kicsi.

Ebből anyuka estére főz majd
sós vízben kását, nagyon finom.
Tányérra símítja mindenkinek
kanál hátával simára nyom.

Melegít zsírt és sót és paprikát
- őrölt és édes - hozzáteszi.
Összekeveri, és kicsit rátesz
mindenki kásájára neki.

Milyen finom ez, mennyei étel
szegény embernek sokszor jut ez.
Jó vacsorára, hozzá tejecske
elalvás előtt de jó is lesz.

Nevenincs étel - ez lett a neve.
De még sok ilyen van nekik.
A szegénységben egyszerű étkek
melyeket sehogyse nevezik.

Például héjában főzik a krumplit
kis kerek aprót, nem a nagyot.
Azt, amit pucolni macerásabb
amit néha megkapnak a malacok.

Bár a malacnak való kiskrumpli
még kisebb, mint a vetnivaló.
Kiválogatják, külön is rakják
mert héjában főzni csak ez a jó.

Télen pedig a sparhelt-sütőben
megmosva beteszik és megsül.
A héja pirosra rásül, körben
mikorra estére előkerül.

Akkor anyuka megint melegít
zsírt, és paprikát s sót tesz bele
Ebbe mártogatják a sült krumplit
a piros hájával együtt vele.

Ha főtt a krumpli a héjával együtt
akkor anyuka meghámozza nekik
Karikára vagdossa szépen
és piros zsírral keverve eszik.

Olyan étel ez, fehér kenyérrel
amit a király is csak ritkán ehet.
De a szegény az asztalára
bizony gyakran csak ezt tehet.

Jól lehet lakni vele, a lényeg.
Finom és laktató és forró, meleg.
Olyan íz ez, amit semminek
túllicitálni sose lehet.

No meg például nagyra nőtt hagymát
anyuka párat előkeres.
Leszedi a külső héjukat szépen
ami ehetetlen, ami veres.

Megmossa sorban, felkarikázza
tűzhelyre lábasban felteszi.
Kis zsírt tesz rája, megfonnyasztja
de csak kicsit, - meg nem süti.

Amikor megvan, paprikát tesz rá
azzal mostmár összekeveri.
Kész is van mostmár, lehet enni
egy mély tányérba az asztalra teszi.

Előkerül a fehér kenyérke
körbe-körbe-szeleteket vágogat
S a nagy karéjokra a hagymát
mindenkinek rárakogat.

A piros zsíros édeskés hagyma
annyira finom, annyira jó
Ennél rosszabb sohase legyen
az asztalon az ennivaló.

Ha van a kamrában krumpli bőven,
akkor gyakorta pogácsa van.
Vagy gombóc is, lekváros-prézlis
csakhát nem készül el ez hamar.

Mert előbb meg kell főzni a krumplit
és meg is törni, csak így lesz jó.
Ebből lehet majd tésztát csinálni
ha kicsit kihűlt, jön a liszt, s só

Anyuka gyúrja, majd vág belőle
ujjnyi vastag, hosszú hurkát sodor.
Késsel elvágdossa kicsikékre
kis hordócska lesz sok, ezen a sor.

Beteszi a forró, bugyogó vízbe
főni, és majd ha kész, mind felbukik.
Feljönnek szépen a víz tetejére
s közben készül a rántás nekik.

Mert rántást csinál, paprikás-sósat
anyuka, és abba mind beleszedi.
Rántásos hordó-gombóc-finomság
hát bizony ennek sincs neve neki.

Nevenincs étkek, mégis jó ízek
titkuk más nincsen, nem is lehet.
De az éhes hasnak finom ez is
mit a szegény nép becsül s szeret.

A szegény emberek elégedettek
egyszerű étkük ízlik, mert jó.
Ne hidd, hogy nem vágynának többre
de a nagyravágyás nem való.

Élnek szerényen, boldogan, együtt.
A szegénység bélyege rajtuk ragadt.
Így születtek, hát így is élnek
nekik ez jutott, ez a feladat.

Nem akarnak becstelenül gazdulni.
Kétkezi munkából pedig nem lehet.
Hogyha lehetne, rég úgy élnének
az egész világon az emberek.

Nem siratja szerencsétlen sorsát
a szegény ember, hanem remél
Hogy jobbra fordul, de addig is
becsületben és boldogságban él.

Eszi a nevenincs étkeket sorra
ne hidd, hogy sohase lakik jól.
Ha jószágot nevel, akkor neki is
jut sonka, kolbász a füst alól.

Mert hogy tartós legyen sokáig
- hűtője nincs, hát füstölni kell.
Évszázadokon át mindig ezt tették
és soha semmi se romlott el.

Mélyített kamra, padlás és pince
megőrizte régen az étkeket
Befőtt és lekvár, búza meg alma
egész esztendőn át elég lehet.

Hiszen a vidéki családok sorsa
miatt elég étel kellett legyen.
Zöldség és krumpli, répa, tök, jó bor
amit rejt a spájz, meg a verem.

Nekik és állataiknak egy év
készletét kell felhalmozniuk.
Ilyen a szegény emberek sorsa
Minden nap munka, munka, robot.

A szegény ember nem dob ki semmit.
Minden kis morzsát hasznosít.
Ami nem kell, az jószág elé megy
megeszik a zöldségek leveleit.

Itten semmi nem veszhet kárba
répalevél, sárgarépáé, krumplihéj
Nyuszi, tyúk, kecske mindent megesznek
zöldség vagy tök vagy káposztalevél.

A kutya s macska ételmaradékon
élnek, azt kapják, minden napon.
Naponta többször, ahányszor a gazdik
esznek és ami megmarad az asztalon.

Kenyérke héja, szalonnabőrke
paprikás krumpli és levesmaradék.
Néha pár csont, de az csak ritkán
és csak a kutyának épp elég.

Neki erős a foga, el bírja rágni
a macska apró hegyes foga kevés.
Szilánk szorul közéje és beteg lesz
kiszedni nem lehet, vagy nehéz.

Nevenincs étkek maradékát is
örömmel habzsolják, az jut nekik.
Ha a gazdának jó, akkor nekik is
jó kell hogy legyen, hát azt eszik.

A szegénységben nem válogathat
se gazda, se jószág, a helyzet adott.
Generációkon át így éldegélnek
úgy, amit a sorsuk nekik adott.





VÉGE