A palacsinta, meg a fasirt
Bobby Leng:
A palacsinta, meg a fasirt
verses mese
A szegénység az nagyon tud fájni
Mert mindig valami kellene még.
Semmi sincs, vagy egyik nap ez, és
Másik nap az nincs, üres a fazék.
De enni akkor is kell a gyereknek.
Férjnek, és nejnek, enniük kell.
Mit és mennyit is, ha szegények
Hisz nincs se kenyér, és nincsen tej.
Anyuka folyton csak magát gyötri
Mit főzzön ebédre, a vacsi mi legyen.
Mert a kamra és polc is üresen tátong
Mit tehetne, hogy mind valamit egyen.
Palacsintát kér a gyerek, de hiába
Mert nincs tojás, és csepp tej se nincs.
De mégis el kellene készítenie néki
A tehetetlenség szorít, mint a bilincs.
Jól van hát, keverget lisztet vízzel.
Kis só, kis cukor, nincs más neki.
Forró a serpenyő, zsírt melegítget
Majd bögrébe önti, s félreteszi.
A tűzhely forró, a serpenyő is már
Így merőkanállal tésztát önt bele
Körbecsorgatja a serpenyőben
Így lesz annak az alja majd tele.
Vékony rétegben elterült a tészta
Mintha tej és tojás is lenne benne
Kisül az első, kóstolja gyorsan
Anyuka, szinte remeg a keze.
Juj, forró még, ahogy megfogja
Sziszeg, ahogy az ujját égeti
Csippent belőle, bekapja forrón
De mindenképpen ízlik neki.
Minden darabot külön-külön kell
Kisütni, ez bizony sokáig tart.
Mindig önt a bögréből kis zsírt
A sütés kissé elfárasztja a kart.
A zsírra megint fél kanál tészta
Ami a serpenyőben körbefut
Bekevert jócskán, hogy sok legyen
Mindenkinek több darab is jut.
Szerencsére tűzrevaló legalább van
Amivel folyton táplálni kell a tüzet.
Ha nem ég eléggé, nem sül a tészta
Akkor a munkája pocsékba mehet.
De anyuka ügyes, tudja hogy hogy kell
Tüzelni, hogy a tűz úgymond gyors legyen.
Máskor lassú tűz kell, kicsit tüzelni
S akkor lassan fő, hosszan az élelem.
A tűzhely sarkán, félrehúzott edényben
Csak pösztörög az étel, le nem ég.
Sokáig főzni így lehet olyasmit
Ami nehezen fő, kemény, vagy tele a fazék.
Például jó húslevest gyöngyözve főzni
Így lehet, s a leve nem lesz zavaros.
Habját feladja, amit le kell szedni
Anyuka mindig-mindig nagyon alapos.
No, kisütötte az összeset gyorsan
Pattog a tűz, sistereg a zsír.
A tányéron már jócskán halomban
Az étel, a fínom élet-elixír.
Fahéjas cukrot szór beléjük mindbe
Feltekergeti szépen, bár forró még.
Másik tányérral végül letakarja
Jön a család, ha alkonyra vált az ég.
Kézmosás után asztalhoz ülnek
A tányérról a halom mind elfogyott
Ízlett mindenkinek, pedig nem tudták
Hogy alig valamiből volt ez a dolog.
Forró teával elsőosztályú étel
Mint mondjuk reggelire a bundás kenyér.
Felvert lisztes-vizes-sós tojásba mártva
Zsírban kisütve, nincs, ki ne kérne még.
Ó jaj, hogy a szegények ilyeket esznek
Finom, persze, és jóllakni is lehet vele
Dehát a fele minden hiányzik belőle
Szegénynek szegényes biz’ az étele.
Vasárnap lett, de nincs semmi itthon.
Nincs hús, anyuka mit főzzön hát?
Sápadtan ül a konyhában, s félve
Mit is, jaj, mit egyen majd a család?
Rántást pirít a fazéknak alján
Piros paprikát szór rá, s jöhet a víz.
Ezután kevéske sóval, babérral
Köménnyel, borssal ezt beízesít.
A kenyérkéből szeletet vág le.
Apróra aprítja, kockázza fel.
Serpenyőben megpirítja kissé
Roppanósra szárítja, süti el.
Ez lesz majd a tányér leves betétje
Mindenki reája maréknyit kap.
Fínom lesz, bár nem épp ünnepélyes
Nem vasárnapi, de ez is egy nap.
Azután tálat vesz elő, s a kenyérből
Új szeleteket vág, s eltépkedi.
Apróra, és mind a tálba dobja
Majd tejfölös vízzel megöntözgeti.
Kevés a tejföl, kell a leveshez
Ezért csak kicsit áldozhat fel.
Megázik benne a kenyérke mostmár
Bár hús nincs, csak fűszerezni kell.
Az utolsó két tojást feláldozza
És vöröshagymát meg fokhagymát kap
Sót és borsot meg pirospaprikát is
És ez lesz mostmár a fasírt-alap.
A hagymákat irtó apróra vágta
Könnyezik tőle, de bánja is azt!
Ebből lesz a család asztalára
Az ünnepi ebéd, finom falat.
Amikor összekavarta az egészet
Még petrezselyemzöldet is szór bele
De előtte apróra összedarabolta
És mostmár tényleg kész van vele.
A kamrában van kis száraz kenyérhéj
Azt almareszelőn lereszelte még
Ebbe forgatja a fasirtgombócokat majd
Mielőtt kisüti. A tűz pattogva ég.
A serpenyőben a zsír mostmár serceg
Jöhetnek a gombóckák sülni bele.
Szép sötétbarna kérgük ropogós lesz
És egy kis tálka is tele lesz vele.
Azután néhány almát meghámoz
Amit a kamrában még talált
Eldarabolta kockára szépen
És lábasba tette és főzni szánt.
Vízzel felöntve, kevés cukoral
Rotyog is már a sok almadarab.
Amikor puhára fő, s így megennék
Kompót az, nem más, az marad.
De mikor kész lett, kis lábaskában
Anyuka pici zsírt melegít.
Beleszór kevés lisztecskét mostan
Keveri, s rántás lesz belőle itt.
Amikor épp csak picit megsárgul
A főtt almához önti, s keveri.
Besűrűsödött most a lé tőle
Csomómentesnek kell lenni neki.
No most még egy lépés van hátra.
Egy kanál tejföl ennek is dukál.
Ez adja meg a finom ízt végül
Ezzel is forr még, a gőze száll.
Mire a család a templomból megjön
Már asztalon is lesz ám az ebéd.
Főúri lakoma, felséges étek
Soha rosszabb ne legyen, adja az ég.
VÉGE
A palacsinta, meg a fasirt
verses mese
A szegénység az nagyon tud fájni
Mert mindig valami kellene még.
Semmi sincs, vagy egyik nap ez, és
Másik nap az nincs, üres a fazék.
De enni akkor is kell a gyereknek.
Férjnek, és nejnek, enniük kell.
Mit és mennyit is, ha szegények
Hisz nincs se kenyér, és nincsen tej.
Anyuka folyton csak magát gyötri
Mit főzzön ebédre, a vacsi mi legyen.
Mert a kamra és polc is üresen tátong
Mit tehetne, hogy mind valamit egyen.
Palacsintát kér a gyerek, de hiába
Mert nincs tojás, és csepp tej se nincs.
De mégis el kellene készítenie néki
A tehetetlenség szorít, mint a bilincs.
Jól van hát, keverget lisztet vízzel.
Kis só, kis cukor, nincs más neki.
Forró a serpenyő, zsírt melegítget
Majd bögrébe önti, s félreteszi.
A tűzhely forró, a serpenyő is már
Így merőkanállal tésztát önt bele
Körbecsorgatja a serpenyőben
Így lesz annak az alja majd tele.
Vékony rétegben elterült a tészta
Mintha tej és tojás is lenne benne
Kisül az első, kóstolja gyorsan
Anyuka, szinte remeg a keze.
Juj, forró még, ahogy megfogja
Sziszeg, ahogy az ujját égeti
Csippent belőle, bekapja forrón
De mindenképpen ízlik neki.
Minden darabot külön-külön kell
Kisütni, ez bizony sokáig tart.
Mindig önt a bögréből kis zsírt
A sütés kissé elfárasztja a kart.
A zsírra megint fél kanál tészta
Ami a serpenyőben körbefut
Bekevert jócskán, hogy sok legyen
Mindenkinek több darab is jut.
Szerencsére tűzrevaló legalább van
Amivel folyton táplálni kell a tüzet.
Ha nem ég eléggé, nem sül a tészta
Akkor a munkája pocsékba mehet.
De anyuka ügyes, tudja hogy hogy kell
Tüzelni, hogy a tűz úgymond gyors legyen.
Máskor lassú tűz kell, kicsit tüzelni
S akkor lassan fő, hosszan az élelem.
A tűzhely sarkán, félrehúzott edényben
Csak pösztörög az étel, le nem ég.
Sokáig főzni így lehet olyasmit
Ami nehezen fő, kemény, vagy tele a fazék.
Például jó húslevest gyöngyözve főzni
Így lehet, s a leve nem lesz zavaros.
Habját feladja, amit le kell szedni
Anyuka mindig-mindig nagyon alapos.
No, kisütötte az összeset gyorsan
Pattog a tűz, sistereg a zsír.
A tányéron már jócskán halomban
Az étel, a fínom élet-elixír.
Fahéjas cukrot szór beléjük mindbe
Feltekergeti szépen, bár forró még.
Másik tányérral végül letakarja
Jön a család, ha alkonyra vált az ég.
Kézmosás után asztalhoz ülnek
A tányérról a halom mind elfogyott
Ízlett mindenkinek, pedig nem tudták
Hogy alig valamiből volt ez a dolog.
Forró teával elsőosztályú étel
Mint mondjuk reggelire a bundás kenyér.
Felvert lisztes-vizes-sós tojásba mártva
Zsírban kisütve, nincs, ki ne kérne még.
Ó jaj, hogy a szegények ilyeket esznek
Finom, persze, és jóllakni is lehet vele
Dehát a fele minden hiányzik belőle
Szegénynek szegényes biz’ az étele.
Vasárnap lett, de nincs semmi itthon.
Nincs hús, anyuka mit főzzön hát?
Sápadtan ül a konyhában, s félve
Mit is, jaj, mit egyen majd a család?
Rántást pirít a fazéknak alján
Piros paprikát szór rá, s jöhet a víz.
Ezután kevéske sóval, babérral
Köménnyel, borssal ezt beízesít.
A kenyérkéből szeletet vág le.
Apróra aprítja, kockázza fel.
Serpenyőben megpirítja kissé
Roppanósra szárítja, süti el.
Ez lesz majd a tányér leves betétje
Mindenki reája maréknyit kap.
Fínom lesz, bár nem épp ünnepélyes
Nem vasárnapi, de ez is egy nap.
Azután tálat vesz elő, s a kenyérből
Új szeleteket vág, s eltépkedi.
Apróra, és mind a tálba dobja
Majd tejfölös vízzel megöntözgeti.
Kevés a tejföl, kell a leveshez
Ezért csak kicsit áldozhat fel.
Megázik benne a kenyérke mostmár
Bár hús nincs, csak fűszerezni kell.
Az utolsó két tojást feláldozza
És vöröshagymát meg fokhagymát kap
Sót és borsot meg pirospaprikát is
És ez lesz mostmár a fasírt-alap.
A hagymákat irtó apróra vágta
Könnyezik tőle, de bánja is azt!
Ebből lesz a család asztalára
Az ünnepi ebéd, finom falat.
Amikor összekavarta az egészet
Még petrezselyemzöldet is szór bele
De előtte apróra összedarabolta
És mostmár tényleg kész van vele.
A kamrában van kis száraz kenyérhéj
Azt almareszelőn lereszelte még
Ebbe forgatja a fasirtgombócokat majd
Mielőtt kisüti. A tűz pattogva ég.
A serpenyőben a zsír mostmár serceg
Jöhetnek a gombóckák sülni bele.
Szép sötétbarna kérgük ropogós lesz
És egy kis tálka is tele lesz vele.
Azután néhány almát meghámoz
Amit a kamrában még talált
Eldarabolta kockára szépen
És lábasba tette és főzni szánt.
Vízzel felöntve, kevés cukoral
Rotyog is már a sok almadarab.
Amikor puhára fő, s így megennék
Kompót az, nem más, az marad.
De mikor kész lett, kis lábaskában
Anyuka pici zsírt melegít.
Beleszór kevés lisztecskét mostan
Keveri, s rántás lesz belőle itt.
Amikor épp csak picit megsárgul
A főtt almához önti, s keveri.
Besűrűsödött most a lé tőle
Csomómentesnek kell lenni neki.
No most még egy lépés van hátra.
Egy kanál tejföl ennek is dukál.
Ez adja meg a finom ízt végül
Ezzel is forr még, a gőze száll.
Mire a család a templomból megjön
Már asztalon is lesz ám az ebéd.
Főúri lakoma, felséges étek
Soha rosszabb ne legyen, adja az ég.
VÉGE