A szépnevű fiúk szigete
Bobby Leng:
A szépnevű fiúk szigete
verses mese
Valahol az Óperenciás tenger kellős közepén
Ahol még sohase jártam én
Volt egy icike-picike kis sziget.
A kis szigetnek pontosan a közepén
Üveghegynek a legtetején
Aranykastély állott.
A szigetnek minden lakója
Boldogan élt az idők kezdete óta
Jókedvük volt mindig.
Igen ám, de a király új asszonyt hozott
Mert szegény felesége elhalálozott
Gyászolta mindenki szegényt.
Az új asszonyról senki semmit nem tudott
Eleinte mindenkihez nagyon kedves volt
De azután lassan minden kiderült.
Kiderült, hogy szépsége gonoszságot takar
És hogy minden vagyont magának akar
Sírt is miatta a király.
De a szépsége rabságban tartotta
Ezért nem küldte el a pokolba
Pedig jobban tette volna!
Egy nap aztán kislányuk született
A királyné meglátta s majd belegebedt
Mert igen csúf lett szegény.
Megparancsolta: száműzessék minden család
Akinek lánya van! Ezt tette a galád!
Vajon miért tette ezt?
Hiszen nem tűrhette, hogy szebbek legyenek
A falvakban ott lent a pórgyerekek
De nem ám!
Majd, ha férjhez megy a királyleányka
Érte versengjen a kérők hada
S ne maradjon pártában.
Pedig ha a falusi lányok szebbek lesznek
A királylány bizony lányként megöregedhet
Oly csúf, hogy senkinek se kell majd!
És hogy a faluban több lány ne szülessen
Varázslatot küldött: csak fiú lehessen
Minden újszülött.
Erről persze senki sem tudott
Utána csak fiúk születtek ott
Fiú lett minden kisbaba.
De a szülők nagyon vágytak már kislánybabára
Ezért mindenki lánynevet választott számára
De mégis fiú született.
Így nincs már több Rezső, Imre vagy Pali
Nem lehet már több fiúnevet hallani
A falvakban többé.
A fiúcskák neve Rézi és Imola
Hegytető Hava, Nefelejcs, Ibolya
Meg Hajnali Harmat.
Aztán meg Gyöngyös Bokréta, és Süvöltő Szelek
Meg Rózsaillatú Nyár meg Édes Kikelet,
És még sorolhatnám.
Teltek-múltak az évek, a királylány felnőtt
Az anyja elkergetett fölüle minden felhőt
Magányosan nőtt fel az üveghegyen.
Nem volt soha egyetlen játszótársa
Így lett belőle nyafka kényes dáma
A csúf leánykából.
Egy nap hintóba ültették
Hogy válssszon magának férjecskét
A szépnevű fiúk közül.
De a kényes lányka kinevette mindet
Nem választott férjet se onnat, se innet
Semmilyet magának.
Búsult a király és búsult a királyné
Hogy a lányt nincs aki megkérné
Senki az egész szigeten.
Küldöncöket küldtek az egész világba
Hogy siessenek gyorsan egyvágtába
Vigyék el a hírt, hogy házasul a lányka.
Hercegek, királyfik, bárók jöttek-jöttek
De mikor meglátták, mind-mind csak nevettek
Szegény csúf leányzón.
Elvitték a hírt a csúnya királylányról
S hogy a legszebb nevű fiúk itt élnek a világon
Jöttek is a lányok!
Mind látni akarta a szépnevű fiúkat
Hátha szép fiú a Hajnali Harmat
Vagy a többi, mind-mind! S nemcsak a nevük!
Meg is tetszett nekik mindegyik fiú
Szép volt mindegyik, de egy se volt hiú
El is keltek mind-mind!
Elvitték a hajók, csónakok a fiúkat
Sírhat a királyné, lányának nem juthat
Egyetlen fiú se a kerek világon!
A király, királyné meg a lány hogy sírtak!
Óbégattak ahogy csak bírtak!
De már késő volt!
Aztán egyszer csak kopogtattak. No lám!
Ki merészel kopogni az aranykastély ajtaján?
Ki az az arcátlan bitang?
Az üveghegy lábánál volt egy kicsi kunyhó
Onnan jött a legény, igen nyeszlett fickó
Merészen belépett a király elébe.
Én elvenném a lányát, király atyuska
Adja ide, leviszem magammal a faluba
Megnevelem tisztességre én!
Összenéz a király és a királyné, néznek a lányra
A lánynak rádermedt a könny az arcára
Ekkora pimaszság hallatán.
De hogy ne maradjon nyakukon a lány
Inkább lássák egy ilyen nyeszlett fiú oldalán
Mint tovább keseregve!
Odaadták örömmel, csak vigye a legény
A csúf királylány meg hogy sírt, a szegény
A legény meg vitte le a hegyről!
Kis kunyhóba értek, gondolta a lány
Jobb lenne meghalni azonnal talán
Amíg nem késő!
Ilyen szégyent! Mennyit nevetett a fiúkon
S most őt csúfolhatják majd ha megy az úton
A férje oldalán!
Bánta már a tettét, minden gonoszságát
Inkább játszotta volna még a dámát
Odafölt az aranykastélyban!
De már nem lehet, mert vissza sose jut
Szegénynek arcára szégyen pírja fut
És csak sírdogál.
Ne álldogálj ott, szentem, jöjjél közelebb
Ülj a tűz mellé, ni, itten melegebb
Nem kell ott vacognod a konyha közepén!
Kézenfogva maga után húzta a legény
A lány meg követte, mit tehet szegény
Leült a lócára, a kemence mellé.
Hogy hívnak, királylány, neved sem tudom
Kérdezi a legény, s közelebb hajol
Mert csak súgja a lány: Liliom.
És a tiéd, legény? Mi a te neved?
Az enyém Gyöngyharmat, jó, hogy kérdezed!
S mosolyog a legény, csillog a szeme.
A lány szégyenlősen lehajtja fejét
A fiú meg közben megfogja kezét
A tűz melegénél ülnek csendesen.
---
Elbóbiskolt a királylány, csukva a szeme
A legényke erre várt csak, rögtön kimene
S tarsolyából titkos szütyőt vesz elő.
Belemarkol, a varázspor szerteszét repül
Kunyhójából palota lesz, közben jót derül
Hogy majd mit szól a leány.
Mert a messze földön híres Gyöngyharmat az úr
Varázsló ő, nem a nyeszlett vékonyka ficsúr
Akit megismert a lány!
Daliás és délceg, rajta bíbor, s bársony a ruha
Nem kese, de aranyhullám gyönyörű haja
Mit szól majd a lány!
Elég volt a lecke mára szegény csúf leánynak
Megtörte a kevélységét a gőgös madámnak
Ez volt csak a cél.
Megnevelni, jóvá tenni gyorsan sikerült
Mert az ajtón csodálkozva a lány kipenderült
Egyenest a legény nyakába!
Örült, hogyne örült volna, királylány lehet
Nem kunyhóba, palotába arául mehet
Délceg varázslóhoz!
A palota nagytermében menyegzőre gyűlt
Szigetlakók közé király s neje elvegyül
Örülnek nagyon!
Lesz már kire hagyni végre az uralkodást
Abbahagyhatják már végre a torzsalkodást
S unokát dajkálhatnak!
A királyné átkát közben feloldotta már
A varázsló, igaz neve pedig Aladár
És nem Gyöngyharmat.
De a királylány azt kérte, maradjon csak az
Az ő szemében mindig ő lesz Gyöngyharmat
Viselje hát inkább ezt a nevet!
Liliom és Gyöngyharmat a lagzijuk után
Csöndben ketten éldegéltek egymás oldalán
Gyermekük született.
Az elsőnek neve Kicsi Gyöngykaláris lett
Másodikat úgy hívták hogy Kedves Midinett
Harmadiknak Fagyöngy név jutott.
Közben a varázsló jó királyként uralkodott
Varázslásra királynét is megtanítgatott
S a gyerekeket is.
Kikötötte, hogy csak csupa jót csináljanak
Ha rosszat varázsolnának, kővé váljanak
Ez lett a parancs.
Betartották, boldogságban, békében éltek
Így lett vége ennek a különös mesének.
A sziget még ma is ott áll! Talán ismered?
VÉGE
A szépnevű fiúk szigete
verses mese
Valahol az Óperenciás tenger kellős közepén
Ahol még sohase jártam én
Volt egy icike-picike kis sziget.
A kis szigetnek pontosan a közepén
Üveghegynek a legtetején
Aranykastély állott.
A szigetnek minden lakója
Boldogan élt az idők kezdete óta
Jókedvük volt mindig.
Igen ám, de a király új asszonyt hozott
Mert szegény felesége elhalálozott
Gyászolta mindenki szegényt.
Az új asszonyról senki semmit nem tudott
Eleinte mindenkihez nagyon kedves volt
De azután lassan minden kiderült.
Kiderült, hogy szépsége gonoszságot takar
És hogy minden vagyont magának akar
Sírt is miatta a király.
De a szépsége rabságban tartotta
Ezért nem küldte el a pokolba
Pedig jobban tette volna!
Egy nap aztán kislányuk született
A királyné meglátta s majd belegebedt
Mert igen csúf lett szegény.
Megparancsolta: száműzessék minden család
Akinek lánya van! Ezt tette a galád!
Vajon miért tette ezt?
Hiszen nem tűrhette, hogy szebbek legyenek
A falvakban ott lent a pórgyerekek
De nem ám!
Majd, ha férjhez megy a királyleányka
Érte versengjen a kérők hada
S ne maradjon pártában.
Pedig ha a falusi lányok szebbek lesznek
A királylány bizony lányként megöregedhet
Oly csúf, hogy senkinek se kell majd!
És hogy a faluban több lány ne szülessen
Varázslatot küldött: csak fiú lehessen
Minden újszülött.
Erről persze senki sem tudott
Utána csak fiúk születtek ott
Fiú lett minden kisbaba.
De a szülők nagyon vágytak már kislánybabára
Ezért mindenki lánynevet választott számára
De mégis fiú született.
Így nincs már több Rezső, Imre vagy Pali
Nem lehet már több fiúnevet hallani
A falvakban többé.
A fiúcskák neve Rézi és Imola
Hegytető Hava, Nefelejcs, Ibolya
Meg Hajnali Harmat.
Aztán meg Gyöngyös Bokréta, és Süvöltő Szelek
Meg Rózsaillatú Nyár meg Édes Kikelet,
És még sorolhatnám.
Teltek-múltak az évek, a királylány felnőtt
Az anyja elkergetett fölüle minden felhőt
Magányosan nőtt fel az üveghegyen.
Nem volt soha egyetlen játszótársa
Így lett belőle nyafka kényes dáma
A csúf leánykából.
Egy nap hintóba ültették
Hogy válssszon magának férjecskét
A szépnevű fiúk közül.
De a kényes lányka kinevette mindet
Nem választott férjet se onnat, se innet
Semmilyet magának.
Búsult a király és búsult a királyné
Hogy a lányt nincs aki megkérné
Senki az egész szigeten.
Küldöncöket küldtek az egész világba
Hogy siessenek gyorsan egyvágtába
Vigyék el a hírt, hogy házasul a lányka.
Hercegek, királyfik, bárók jöttek-jöttek
De mikor meglátták, mind-mind csak nevettek
Szegény csúf leányzón.
Elvitték a hírt a csúnya királylányról
S hogy a legszebb nevű fiúk itt élnek a világon
Jöttek is a lányok!
Mind látni akarta a szépnevű fiúkat
Hátha szép fiú a Hajnali Harmat
Vagy a többi, mind-mind! S nemcsak a nevük!
Meg is tetszett nekik mindegyik fiú
Szép volt mindegyik, de egy se volt hiú
El is keltek mind-mind!
Elvitték a hajók, csónakok a fiúkat
Sírhat a királyné, lányának nem juthat
Egyetlen fiú se a kerek világon!
A király, királyné meg a lány hogy sírtak!
Óbégattak ahogy csak bírtak!
De már késő volt!
Aztán egyszer csak kopogtattak. No lám!
Ki merészel kopogni az aranykastély ajtaján?
Ki az az arcátlan bitang?
Az üveghegy lábánál volt egy kicsi kunyhó
Onnan jött a legény, igen nyeszlett fickó
Merészen belépett a király elébe.
Én elvenném a lányát, király atyuska
Adja ide, leviszem magammal a faluba
Megnevelem tisztességre én!
Összenéz a király és a királyné, néznek a lányra
A lánynak rádermedt a könny az arcára
Ekkora pimaszság hallatán.
De hogy ne maradjon nyakukon a lány
Inkább lássák egy ilyen nyeszlett fiú oldalán
Mint tovább keseregve!
Odaadták örömmel, csak vigye a legény
A csúf királylány meg hogy sírt, a szegény
A legény meg vitte le a hegyről!
Kis kunyhóba értek, gondolta a lány
Jobb lenne meghalni azonnal talán
Amíg nem késő!
Ilyen szégyent! Mennyit nevetett a fiúkon
S most őt csúfolhatják majd ha megy az úton
A férje oldalán!
Bánta már a tettét, minden gonoszságát
Inkább játszotta volna még a dámát
Odafölt az aranykastélyban!
De már nem lehet, mert vissza sose jut
Szegénynek arcára szégyen pírja fut
És csak sírdogál.
Ne álldogálj ott, szentem, jöjjél közelebb
Ülj a tűz mellé, ni, itten melegebb
Nem kell ott vacognod a konyha közepén!
Kézenfogva maga után húzta a legény
A lány meg követte, mit tehet szegény
Leült a lócára, a kemence mellé.
Hogy hívnak, királylány, neved sem tudom
Kérdezi a legény, s közelebb hajol
Mert csak súgja a lány: Liliom.
És a tiéd, legény? Mi a te neved?
Az enyém Gyöngyharmat, jó, hogy kérdezed!
S mosolyog a legény, csillog a szeme.
A lány szégyenlősen lehajtja fejét
A fiú meg közben megfogja kezét
A tűz melegénél ülnek csendesen.
---
Elbóbiskolt a királylány, csukva a szeme
A legényke erre várt csak, rögtön kimene
S tarsolyából titkos szütyőt vesz elő.
Belemarkol, a varázspor szerteszét repül
Kunyhójából palota lesz, közben jót derül
Hogy majd mit szól a leány.
Mert a messze földön híres Gyöngyharmat az úr
Varázsló ő, nem a nyeszlett vékonyka ficsúr
Akit megismert a lány!
Daliás és délceg, rajta bíbor, s bársony a ruha
Nem kese, de aranyhullám gyönyörű haja
Mit szól majd a lány!
Elég volt a lecke mára szegény csúf leánynak
Megtörte a kevélységét a gőgös madámnak
Ez volt csak a cél.
Megnevelni, jóvá tenni gyorsan sikerült
Mert az ajtón csodálkozva a lány kipenderült
Egyenest a legény nyakába!
Örült, hogyne örült volna, királylány lehet
Nem kunyhóba, palotába arául mehet
Délceg varázslóhoz!
A palota nagytermében menyegzőre gyűlt
Szigetlakók közé király s neje elvegyül
Örülnek nagyon!
Lesz már kire hagyni végre az uralkodást
Abbahagyhatják már végre a torzsalkodást
S unokát dajkálhatnak!
A királyné átkát közben feloldotta már
A varázsló, igaz neve pedig Aladár
És nem Gyöngyharmat.
De a királylány azt kérte, maradjon csak az
Az ő szemében mindig ő lesz Gyöngyharmat
Viselje hát inkább ezt a nevet!
Liliom és Gyöngyharmat a lagzijuk után
Csöndben ketten éldegéltek egymás oldalán
Gyermekük született.
Az elsőnek neve Kicsi Gyöngykaláris lett
Másodikat úgy hívták hogy Kedves Midinett
Harmadiknak Fagyöngy név jutott.
Közben a varázsló jó királyként uralkodott
Varázslásra királynét is megtanítgatott
S a gyerekeket is.
Kikötötte, hogy csak csupa jót csináljanak
Ha rosszat varázsolnának, kővé váljanak
Ez lett a parancs.
Betartották, boldogságban, békében éltek
Így lett vége ennek a különös mesének.
A sziget még ma is ott áll! Talán ismered?
VÉGE