A Télapó varázslatos zsákja
Bobby Leng:
A Télapó varázslatos zsákja
verses mese
Egyszer a Télapó nagyon elfáradt
Be is zárta rögtön a játékgyárat.
Nem fog ő már többé játékgyártásba
Úgy sajog már minden kis porcikája.
Amikor az ünnep végre végetért
Télapó is mostmár nyugovóra tért,
Elengedte szélnek rénszarvasait
Bekente olajjal a szán vasait,
Megeszi a rozsda, ha nem használja
Be is zárta hát a szánt a kamrába.
Aztán kiállt a pitvarajtóba
Nyújtózkodott a csontját ropogtatva.
Kedves szarvasai zuzmót legelve
Ténferegtek itt-ott, meg arra-erre
Télapó hát bement a házikóba
És leheveredett az ágyikóba.
El is aludt menten szörnyen horkolva
Zengett az egész ház, rezgett a dunna
Lengett a fogason a piros sipka
Meg-megzörrent a sarokban a csizma.
Télapónak olyan mély volt az álma
Fel se ébredt csak az órakongásra
Az óra már az ünnepet jelezte
Mikor indulni kell Karácsony este.
Felült Télapó az ágyon morogva
Egyszer se volt még ünnepkor mogorva
De most minden más lesz: nincs egy játék se
Jaj, mi lesz veled, szép Karácsony este!
Felvette a piros ünneplő ruhát
Kitolta a házból a csikorgó szánt
Füttyentett, és jöttek a rénszarvasok
Rágicsálták még a fagyos abrakot.
Télapó hátra feldobta a zsákot
Teljesen üres volt: ilyet ki látott?
Felült a szánra. Induljunk hát el!
Szarvashúzta szánnal fel az égre, fel!
Kisgyerekek várták már a Télapót
Csillogó szemekkel lesték az ajtót
Télapó belibbent havas csizmával
Piros orcával, hátán a zsákkal.
Gyerekek közé egy székre leült
Bontogatta zsákját. Hamar kiderült :
Nincs is abban semmi, üres teljesen
Kinyitotta, majd becsukta hirtelen.,
Mosolyogva mondta: nincsen ám játék
Helyette most nektek mondok egy mesét.
Csalódottak voltak a kisgyerekek
De odaadták a sütit és tejet.
Télapó elkezdett mesét mondani
Egy pisszenést se lehetett hallani.
Képzeljétek, hogy van ám olyan hely is
Ahol víz hullámzik le is, meg fel is
Cölöpházak állank végig a parton
Járják a nagy vizet sok halászhajón
Soha nincsen tél és mindig süt a nap
Folyton izzadtam, mert mindig meleg van.
Gyerekek, felnőttek bőre fekete
Hittétek volna, hogy ilyen lehet-e?
Fákon nő a banán, meg a datolya
Elmennétek ti is szívesen oda?
Aztán jártam ott is, ahol hull a hó
Ahol mindig jég van, befagyott a tó
Akik arra laknak, nevük eszkimó
És a lakásuk meg kerek jégkunyhó.
Ha pálmaligetről meséltem nekik
Nem tudták hogy mi az: isszák vagy eszik
Feléjük a fákon nem terem banán
Nem is tudják mi az, bizony, de nem ám!
Vittem nekik, hogy ők is megismerjék
Narancsot, datolyát, és hogy megegyék
Nem tudták először, hogy mire való
Sosem láttak még ily szineket. De jó!
Csokoládészínű gyerekek küldték
Milyenek azok, mondd? Kékek vagy szürkék?
Dehogy-dehogy, zsákomban van sok csoki
Nem felejtettem ám el nektek hozni!
Elmeséltem nekik, hogy ők olyanok
Akiknek a foga sohase vacog
Mindig forróság van, ahol ők laknak
És sohase láttak jeget meg havat.
Nem is tudják ők, hogy mi fán terem az,
Mert az égből náluk sohasem havaz
Mindig langyos szél fúj, alig van eső
Sok a sivatag, és száraz a mező.
Ó, szegények - mondták a kis eszkimók
Vigyen nekik jeget, havat a szánkód!
Gyorsan járj, hogy el ne olvadjon a jég
Érj oda időben, mondjuk hogy ma még!
Hóval, jéggel szánkóm dugug tele lett
Elbúcsúztak tőlem a kisgyerekek
Pálmakunyhók földje nagyon messze volt
És az égre közben feljött már a hold.
Kunyók fölé érve kiszórtam a hót
Szép fehér lett minden. Nagy-nagy öröm volt!
A jeget bevitték mind a konyhákba
Beletették rögtön limonádéba.
Elmeséltem nekik, hogy honnan való
El se hitték volna, ha nincs ott a hó.
Eszkimókról képet mutattam nekik
Bundában, kabátban napjuk hogy telik
Mi az, hogy hideg, és mi az eszkimó
Most látták először, meg hogy mi a hó
Náluk sosem volt még efféle soha
Azt mondták, vigyek sok homokot oda.
Jól van, majd jövőre, kedves gyerekek
Mostmár elfáradtam, Isten veletek
Jók legyetek, akkor eljövök újra
Hozok megint havat a kis falura!
---
Télapó azt mondta: mesém végetért
Csillogó szemekben látom ám a fényt
Sok játék a polcon, földön szanaszét
Mért kell újabb játék, eldobni, azért?
Látom ám, hogy mindent már megkaptatok
Annyi itt a játék, több, mint magatok
Aput, anyut talán kérlelni se kell
Mindent-mindent megvesz, ami kell - s nem kell.
---
Búcsúzom s elmegyek, kedves gyerekek
Jövő Karácsonykor is ittlegyetek
Felpattant a szánra fürgén Télapó
Elkezdett hullani csendesen a hó.
Szán nyomát elfedte fehér takaró
Szánon elnyújtózhat már a Télapó
Minden gyerek hallotta a szép mesét
Mert a gondolattal szórta szerteszét.
Repül, száll a szánkó, s a rénszarvasok
Télapó elégedetten mosolyog.
De ni csak, mit hall most halkan odalent?
Sírás hangja lebben! Jókedv odalett!
Ki sír, ki az, aki ilyen szomorú?
Tán egy kisgyereket bánt ennyire bú?
Vajh mi baja lehet, nézzük csak hamar!
Odaszáll a szánkó. Milyen nagy a baj?
Kicsi gyerek paplan alatt sírdogál
Télapó az ablak alatt álldogáll.
Bekopogtat halkan: Mi baj, kicsikém?
Odafut a gyerkőc. Te sírsz? Igen, én!
Miért itatod így az egereket?
Csendesen, hüppögve jön a felelet:
Télapóka nekem semmit nem hozott
Csak egy macikám van, az is már kopott...
Szegények vagyunk, és ételünk se nincs
Nincsen fenyőfánk, és süti és tej sincs
Biztos azért nincsen ajándék nekem...
Gyere, kicsi szentem, jöjj hamar velem!
Így szólt a Télapó, és felkapta őt
Fel a szánra, s átszelni a hómezőt!
Télapónak háza rejt ám sok csodát!
Túrjunk csak fel gyorsan most minden szobát!
Hol egy játék! Vagy könyv? Vagy faparipa!
Vagy egy labda! Vagy fából vaskarika!
Ágy alatt, szekrényben, szobasarokban
Sehol nincs egy játék, ajjajajajaj!
Szegény Télapónak főhet a feje
És már fáradt is, és nincsen ereje.
De hopp! Varázs-zsák a szánkón ottmaradt
Hátha egy-két játékot rejt az anyag!
Bugyraiban, látom, van valami még
Ráncok között megbújt - no mi ez, de szép!
Zenélő dobozban egy kicsike gömb
Hóemberke áll egy pici ház előtt!
Rázzuk csak meg gyorsan - szól a Télapó
A kisgyerek rázza, s már hullik a hó!
Belepi a házat, s hóemberre hull
S a csillogó pelyhek meggyűlnek alul.
Ó, de szép, de szép ez, kedves Télapó!
Gyönyörű a hó és olyan csillogó!
Neked adom, mostmár legyen a tied
Szép álmokat, kicsim, ég legyen veled!
Azzal Télapó a kezét emeli
Varázslat a kunyhót szépen befedi
Kisgyereket küldi paplanja alá
Mindent elfelejt, ne emlékezzen rá.
Reggel felébredt, és kezében a gömb
Télapóka ittjárt! És nem is köszönt!
Sebaj, az a fő hogy valamit hozott
Apuka, anyuka hogy csodálkozott!
Kisgyerek a gömböt egyre csak rázza
Addig sem gondol éhező hasára
Télapóka többet nem segíthetett
Amit adhat: játék s egy kis szeretet.
---
Télapóka éjjel arról álmodott
Szegény gyerekeknek semmit sem hozott
Pedig úgy látszik, hogy szükség lenne rá
Játékgyárat újra beindítaná!
Úgy lesz, úgy lesz, persze - morfondírozott
Karácsonykor újra játékot hozok
Segítségül hívok sok kis zöld manót
És beszerzek majd sok játéknakvalót.
Sok játék kell, sok-sok, hogy örüljenek
Amikor megkapják a kisgyerekek
Tűnj el, szomorúság, sírás ne legyen
Legalább most ne: Karácsony éjjelen!
VÉGE
A Télapó varázslatos zsákja
verses mese
Egyszer a Télapó nagyon elfáradt
Be is zárta rögtön a játékgyárat.
Nem fog ő már többé játékgyártásba
Úgy sajog már minden kis porcikája.
Amikor az ünnep végre végetért
Télapó is mostmár nyugovóra tért,
Elengedte szélnek rénszarvasait
Bekente olajjal a szán vasait,
Megeszi a rozsda, ha nem használja
Be is zárta hát a szánt a kamrába.
Aztán kiállt a pitvarajtóba
Nyújtózkodott a csontját ropogtatva.
Kedves szarvasai zuzmót legelve
Ténferegtek itt-ott, meg arra-erre
Télapó hát bement a házikóba
És leheveredett az ágyikóba.
El is aludt menten szörnyen horkolva
Zengett az egész ház, rezgett a dunna
Lengett a fogason a piros sipka
Meg-megzörrent a sarokban a csizma.
Télapónak olyan mély volt az álma
Fel se ébredt csak az órakongásra
Az óra már az ünnepet jelezte
Mikor indulni kell Karácsony este.
Felült Télapó az ágyon morogva
Egyszer se volt még ünnepkor mogorva
De most minden más lesz: nincs egy játék se
Jaj, mi lesz veled, szép Karácsony este!
Felvette a piros ünneplő ruhát
Kitolta a házból a csikorgó szánt
Füttyentett, és jöttek a rénszarvasok
Rágicsálták még a fagyos abrakot.
Télapó hátra feldobta a zsákot
Teljesen üres volt: ilyet ki látott?
Felült a szánra. Induljunk hát el!
Szarvashúzta szánnal fel az égre, fel!
Kisgyerekek várták már a Télapót
Csillogó szemekkel lesték az ajtót
Télapó belibbent havas csizmával
Piros orcával, hátán a zsákkal.
Gyerekek közé egy székre leült
Bontogatta zsákját. Hamar kiderült :
Nincs is abban semmi, üres teljesen
Kinyitotta, majd becsukta hirtelen.,
Mosolyogva mondta: nincsen ám játék
Helyette most nektek mondok egy mesét.
Csalódottak voltak a kisgyerekek
De odaadták a sütit és tejet.
Télapó elkezdett mesét mondani
Egy pisszenést se lehetett hallani.
Képzeljétek, hogy van ám olyan hely is
Ahol víz hullámzik le is, meg fel is
Cölöpházak állank végig a parton
Járják a nagy vizet sok halászhajón
Soha nincsen tél és mindig süt a nap
Folyton izzadtam, mert mindig meleg van.
Gyerekek, felnőttek bőre fekete
Hittétek volna, hogy ilyen lehet-e?
Fákon nő a banán, meg a datolya
Elmennétek ti is szívesen oda?
Aztán jártam ott is, ahol hull a hó
Ahol mindig jég van, befagyott a tó
Akik arra laknak, nevük eszkimó
És a lakásuk meg kerek jégkunyhó.
Ha pálmaligetről meséltem nekik
Nem tudták hogy mi az: isszák vagy eszik
Feléjük a fákon nem terem banán
Nem is tudják mi az, bizony, de nem ám!
Vittem nekik, hogy ők is megismerjék
Narancsot, datolyát, és hogy megegyék
Nem tudták először, hogy mire való
Sosem láttak még ily szineket. De jó!
Csokoládészínű gyerekek küldték
Milyenek azok, mondd? Kékek vagy szürkék?
Dehogy-dehogy, zsákomban van sok csoki
Nem felejtettem ám el nektek hozni!
Elmeséltem nekik, hogy ők olyanok
Akiknek a foga sohase vacog
Mindig forróság van, ahol ők laknak
És sohase láttak jeget meg havat.
Nem is tudják ők, hogy mi fán terem az,
Mert az égből náluk sohasem havaz
Mindig langyos szél fúj, alig van eső
Sok a sivatag, és száraz a mező.
Ó, szegények - mondták a kis eszkimók
Vigyen nekik jeget, havat a szánkód!
Gyorsan járj, hogy el ne olvadjon a jég
Érj oda időben, mondjuk hogy ma még!
Hóval, jéggel szánkóm dugug tele lett
Elbúcsúztak tőlem a kisgyerekek
Pálmakunyhók földje nagyon messze volt
És az égre közben feljött már a hold.
Kunyók fölé érve kiszórtam a hót
Szép fehér lett minden. Nagy-nagy öröm volt!
A jeget bevitték mind a konyhákba
Beletették rögtön limonádéba.
Elmeséltem nekik, hogy honnan való
El se hitték volna, ha nincs ott a hó.
Eszkimókról képet mutattam nekik
Bundában, kabátban napjuk hogy telik
Mi az, hogy hideg, és mi az eszkimó
Most látták először, meg hogy mi a hó
Náluk sosem volt még efféle soha
Azt mondták, vigyek sok homokot oda.
Jól van, majd jövőre, kedves gyerekek
Mostmár elfáradtam, Isten veletek
Jók legyetek, akkor eljövök újra
Hozok megint havat a kis falura!
---
Télapó azt mondta: mesém végetért
Csillogó szemekben látom ám a fényt
Sok játék a polcon, földön szanaszét
Mért kell újabb játék, eldobni, azért?
Látom ám, hogy mindent már megkaptatok
Annyi itt a játék, több, mint magatok
Aput, anyut talán kérlelni se kell
Mindent-mindent megvesz, ami kell - s nem kell.
---
Búcsúzom s elmegyek, kedves gyerekek
Jövő Karácsonykor is ittlegyetek
Felpattant a szánra fürgén Télapó
Elkezdett hullani csendesen a hó.
Szán nyomát elfedte fehér takaró
Szánon elnyújtózhat már a Télapó
Minden gyerek hallotta a szép mesét
Mert a gondolattal szórta szerteszét.
Repül, száll a szánkó, s a rénszarvasok
Télapó elégedetten mosolyog.
De ni csak, mit hall most halkan odalent?
Sírás hangja lebben! Jókedv odalett!
Ki sír, ki az, aki ilyen szomorú?
Tán egy kisgyereket bánt ennyire bú?
Vajh mi baja lehet, nézzük csak hamar!
Odaszáll a szánkó. Milyen nagy a baj?
Kicsi gyerek paplan alatt sírdogál
Télapó az ablak alatt álldogáll.
Bekopogtat halkan: Mi baj, kicsikém?
Odafut a gyerkőc. Te sírsz? Igen, én!
Miért itatod így az egereket?
Csendesen, hüppögve jön a felelet:
Télapóka nekem semmit nem hozott
Csak egy macikám van, az is már kopott...
Szegények vagyunk, és ételünk se nincs
Nincsen fenyőfánk, és süti és tej sincs
Biztos azért nincsen ajándék nekem...
Gyere, kicsi szentem, jöjj hamar velem!
Így szólt a Télapó, és felkapta őt
Fel a szánra, s átszelni a hómezőt!
Télapónak háza rejt ám sok csodát!
Túrjunk csak fel gyorsan most minden szobát!
Hol egy játék! Vagy könyv? Vagy faparipa!
Vagy egy labda! Vagy fából vaskarika!
Ágy alatt, szekrényben, szobasarokban
Sehol nincs egy játék, ajjajajajaj!
Szegény Télapónak főhet a feje
És már fáradt is, és nincsen ereje.
De hopp! Varázs-zsák a szánkón ottmaradt
Hátha egy-két játékot rejt az anyag!
Bugyraiban, látom, van valami még
Ráncok között megbújt - no mi ez, de szép!
Zenélő dobozban egy kicsike gömb
Hóemberke áll egy pici ház előtt!
Rázzuk csak meg gyorsan - szól a Télapó
A kisgyerek rázza, s már hullik a hó!
Belepi a házat, s hóemberre hull
S a csillogó pelyhek meggyűlnek alul.
Ó, de szép, de szép ez, kedves Télapó!
Gyönyörű a hó és olyan csillogó!
Neked adom, mostmár legyen a tied
Szép álmokat, kicsim, ég legyen veled!
Azzal Télapó a kezét emeli
Varázslat a kunyhót szépen befedi
Kisgyereket küldi paplanja alá
Mindent elfelejt, ne emlékezzen rá.
Reggel felébredt, és kezében a gömb
Télapóka ittjárt! És nem is köszönt!
Sebaj, az a fő hogy valamit hozott
Apuka, anyuka hogy csodálkozott!
Kisgyerek a gömböt egyre csak rázza
Addig sem gondol éhező hasára
Télapóka többet nem segíthetett
Amit adhat: játék s egy kis szeretet.
---
Télapóka éjjel arról álmodott
Szegény gyerekeknek semmit sem hozott
Pedig úgy látszik, hogy szükség lenne rá
Játékgyárat újra beindítaná!
Úgy lesz, úgy lesz, persze - morfondírozott
Karácsonykor újra játékot hozok
Segítségül hívok sok kis zöld manót
És beszerzek majd sok játéknakvalót.
Sok játék kell, sok-sok, hogy örüljenek
Amikor megkapják a kisgyerekek
Tűnj el, szomorúság, sírás ne legyen
Legalább most ne: Karácsony éjjelen!
VÉGE