Syuron.hu

Bobby Leng:
Nagyi, mesélj!
verses mese


Nagyanyónak fáj a lába
Jaj, szegény, jaj szegény
Már régóta fájós lábbal
Éldegél, éldegél.

Felteszi a sámlijára
Így a jó, így a jó
Hintaszéke úgy ringatja
Mint hajó, nagy hajó.

Mitől fáj neked a lábad
Kérdezi, kérdezi
Unokája, kis unoka
A Peti, kis Peti.

Sokat volt ám használatban
Ez a láb, a lábam
Sokat jártam, álldogáltam
Itthon a konyhában.

A gyárban meg bicikliket
Gyártottunk, gyártottunk
Lábunkkal a présgép-pedált
Tapostuk, tapostuk.

Évtizedek távolába
Veszett ez az idő
Azt hittem, a nyugdíjas kor
El se jő, el se jő!

Régen, amikor fiatal
Volt még a nagymama
Apu s anyu gyerek volt még
S ők jártak oviba.

Aztán nőttek a gyerekek
És jött az iskola
De akkor is elkísértük
Mi oda, mi oda!

Sokszor dagadt be a lábam
Estére, estére
Éreztem, hogy pihentetnem
Is kéne, is kéne.

Minden nyáron elmentünk mi
Nyaralni, nyaralni
Két hetet átlustálkodni
Aludni, pihenni.

A gyerekek szaladgáltak
Vízparton, vízparton
Sok-sok gyerek játszott ott a
Fövenyen, homokon.

De mióta öreg vagyok
S nyugdíjas, nyugdíjas
Sokat tudom pihentetni
Lábamat, lábamat.

Nagyapó is ott szuszog a
Pamlagon, pamlagon
Öreg kutyánk meg kint fekszik
A napon, a napon.

Nagyapóka sokat alszik
Mert oly fáradt szegény
Naphosszat ott pihenget a
Kanapén, kanapén.

Úgy gondolja: mostmár mindent
Megcsinált, megcsinált
Gyerekeknek adta át a
Stafétát, stafétát.

Megérdemelt pihenését
Töltheti, töltheti
Jó alvókája, az aztán
Van neki, van neki!

Én meg, látod, itt ülök csak
Naphosszat, naphosszat
Életem vonatja elment
E vonat, a vonat.

De így van ez jól, láthatod
Te gyerek, te gyerek
Fiatalon dolgoztunk mi
Eleget, eleget.

Most a szüleitek jönnek
S dolgoznak, dolgoznak
Miközben a gyerekeik
Játszanak, játszanak.

De mostmár menj, fussál inkább
Játszani odaki
Szép az idő! Elfáradt már
A nagyi, a nagyi!



VÉGE