Nagyi mesélj a karácsonyról

Bobby Leng:


Nagyi mesélj a karácsonyról
-verses mese-


Mesélj nekem, nagyi
Régi karácsonyról
Milyen volt, meséld el
A gyerekkorodból!

Jól van, kisunokám
De előbb jer velem
Gyújtsuk meg a tüzet
Hogy jó meleg legyen.

Hogyha itt van a tél
A konyha jó meleg
De hideg a szoba
A kályhát rakjuk meg.

Tudod, nem vagyunk bent
Nem fűtünk nappalon
Csak este gyújtunk be
A tüzelőt már hozom.

Jön a szén, jön a fa
A gally, és a papír
Csutka és a gyufa
Ez a hidegre az ír.

Alulra szén kerül
Hasábfa erre jön
Vékony gally jónehány
Amit nagypapa tör.

Apróra tördeli
Össze, hogy beférjen
Kályhának a száján
S majd szépen elégjen.

Utána papír jön
Újságból néhány lap
Összegyűrjük, aztán
Hamar majd tüzet kap.

De előbb erre még
Jön néhány ágacska
Aztán kukoricacsutka
S néhány vékonyabb fa.

Ekkor a papirost
A gyufa meggyújtja
Lángrakap majd az ág
A csutka és a fa.

Ezeknek parazsa
Rárogy a többire
Alább és még alább
A szénnek fölibe.

Végül a szén is ég
S a kályha már meleg
Fölülről begyújtást
Meséltem el neked.

Így nem füstöl nagyon
S a tüzelő elég
Izzik majd sokáig
S hamu lesz pár marék.

Lehet ezt máshogy is:
Papír lesz legalul
Erre gally, majd a fa
S kevés szén rájahull.

Alul gyújtjuk meg a
Papirost gyufával
Szép lassan lángra kap
Minden a kályhában.

Amikor parázs lesz
Kerül rá fahasáb
Több szeneslapáttal
Szént dob rá nagyapád.

Csak persze ilyenkor
Füstöl s a füst kicsap
Mikor kályhaajtót
Valaki nyitogat.

Ezért ezt nem nagyon
Szeretem, bevallom:
Hogy a füst kimenjen
Nyithatom ablakom.

Ám a füsttel együtt
Kiszökik a meleg
Kint is, bent is hideg
Akkor már egyremegy.

Legfeljebb csak parázs
Alul ha az marad
Akkor rakható rá
Pár újabb fadarab.

Gyorsan dobjuk be, aztán
Zárjuk az ajtaját
Így kevés füst lesz csak
A kevés meg nem árt.

Tudom, hogy nálatok
Mindig nagy a meleg
Csöveken áramlik
Kereng és tekereg.

Radiátor ontja
Mindenhol meleget
Egy hőmérséklet van
Bárhová mehetek.

Nincs gond, nincsen hamu
Nincs salak és hideg
Nincsen por, nincsen fa
S mégis van langymeleg.

Tudom, mert mi is ott
Laktunk rég, azelőtt
De apám és anyám
Az égbe költözött.

Megürült ez a ház
Költöztünk hát ide
A papa na meg én
Ide, vidékre le.

Egy kicsit macerás
Vidéken tüzelni
Nincs meg a kényelem
Hidegben kell lenni.

Hogyha azt akarjuk
Hogy bent meleg legyen
Be kell hát gyújtanunk
A kályhát, gyermekem.

Szóval most megraktuk
És máris melegít
Nem teszek vele mást
Mégis jól felhevít.

Forró lesz mihamar
Teteje, meg a cső
És ömlik máris itt
Belőle ránk a hő.

Ettől lesz itt meleg
Nem is kell több reá
Este meg bebújunk
Puha dunyha alá.

Este már nem szabad
A tüzet ápolni
Mert mikor aluszunk
Nem tudunk vigyázni.

Mire lefeküszünk
Csak kis parázs marad
Elzárjuk ajtaját
Felül is és alant.

Így egy csepp parázs se
Pattan ki belőle
Nem gyújthat meg semmit
Nyugtunk lehet tőle.

Ám amíg tüzelünk
Gyakran kell ránézni
Őrizetlenül ezt
Nem szabad itthagyni.

Égő tűz veszélyes
Hogyha nem vigyázunk
Martaléka lehet
Hamar a lakásunk.

De ha gyakran ránéz
Az ember, s figyeli
Akkor esélyt sose
Adunk mi őneki.

Nem lesz esélye, hogy
Bajt csináljon nekünk
Ha mindig így teszünk
Biztonságban leszünk.

Estig kialszik majd
A tűz, s mi lefekszünk
A kályha még forró
Nyugodtak lehetünk.

Felügyeletlenül
Tüzet nem hagyhatunk
Így nem lesz semmi baj
Ha elővigyázatosak vagyunk.

No de végeztünk is
Gyere, mossunk kezet
Üljünk le azután
És mesélek neked.

Most, hogy már jó meleg
A szoba, gyere hát
Elmesélem régmúlt
Idők karácsonyát.

Mi is volt akkor rég
Kiskoromban, babám?
Szegények voltunk, és
Nem volt drága ruhám.

Nem volt szép új cipőm
Alig volt bútorunk
S szegény volt akkor rég
Minden karácsonyunk.

Borobicska-fenyő
Volt a karácsonyfánk
A határból hozta
Haza az apukánk.

Sztaniolba tekert
Diókat raktunk rá
S apró piros almákat
Szórtunk a fa alá.

Ezüst angyalhajjal
Tekertük be a fát
Vattából csíkokat
Ami hót imitált.

Nem volt még fényfüzér
Villogó, mint ma már
Igazi gyertyának
Vékony drót volt a szár.

Spirálban tekertük
A kis gyertyácskákra
Aztán a végét meg
Karácsonyfa-ágra.

Vigyáztunk arra, hogy
Kinyúló ág legyen
Fölötte ne lógjon
Semmi az ághegyen.

Így nem gyulladt meg
Semmi, csak a gyertya
Nem égett le soha
A kis karácsonyfa.

Eloltottuk ekkor
Petróleumlámpát:
Figyeltük, csodáltuk
A sok égő gyertyát.

Majd elfújtuk szépen:
Másnap is kellett még
Este meggyújtottuk
Ha sötét lett az ég.

Ha apró gyerek volt
A háznál, akkor ott
Reggelre fenyőfát
A Jézuska hozott.

S míg a kisgyereknek
Jézuska hozott fát
De a nagyobb gyerek
Erre már egy se várt.

Saját két kezével
Díszített mindahány
És boldogok voltunk
Akár fiú vagy lány.

Bár ajándék nem volt
De mindenki örült
És sok finom étel
Az asztalra került.

Máskor nem lehetett
Ily gazdag az ebéd
Vigyázni kellett rá:
Mindig legyen elég.

Olyanokat ettünk, mint
Év közben sohasem
Ettől volt varázsos
Az ünnep, azt hiszem.

Később már, jól tudom
Szaloncukor akadt
Néhány szem ezüstös
És pár színes szalag.

Nem számított nekünk
Hogy ajándék nem volt
Boldogok voltunk rég
S ez volt a fő dolog.

Pattogott bent a tűz
A kis vaskályhában
Ontotta melegét
A kicsi szobában.

Körbeálltuk a fát
És mind imádkoztunk
Apraja és nagyja
S elszorult a torkunk.

Megható pillanat
S csupáncsak néhány nap
A szép ünnepnap mind
Oly gyorsan elszalad.

A templomban egy nagy
Karácsonyfenyő volt
Gyertyák díszítették
S papír-angyalok.

Minden kisgyerek vitt
Egy angyalt, s feltette
Tele volt angyallal
Karácsony estére.

S volt egy hosszú, vékony
Létra, amelyen ott
Egy angyalfigura
Lefelé ballagott.

Minden nap lejjebb jött
Egyetlenegy lépés
Egy-egy létrafokkal
Közelebb a leérés.

Karácsony estére
Leért és odaállt
A kisded mellé és
Őrizte jászolát.

A betlehemi kép
Szobrokkal volt tele
Egy kis barlang-félét
Rendeztek be vele.

Egy oldaloltárnak
Aljába helyezték
Meg volt világítva
Ez a varázslatos kép.

Év közben takarták
Előlünk rejtve volt
Csak ilyenkor láttuk
A szent istálló-akolt.

Néztük és csodáltuk
Mindnyájan, sok gyerek
Szívünkbe-lelkünkbe
Hatolt a szeretet.






VÉGE