Nagyi, altass el!
Bobby Leng:
Nagyi, altass el!
-verses mese-
Nem tudok aludni
A lelkem nyugtalan
Valami motoszkál
Nyugalmam odavan.
Gyere, és altass el
Drága jó nagymama
Altatódalodnak
Hogy szól a dallama?
Mi bánt, meséld el hát
Látod-e, hallgatom
Aztán elaltatlak
Sose félj, angyalom.
Nem tudom, a suli
Vagy a sok lecke bánt
Vagy az, hogy rég láttam
Apukát, anyukát.
Már egy hete is tán
Hogy nálad ittvagyok
Jó nálad, de azért
Mégis szomorkodok.
Holnap már megyek el
Hiányozni fogok?
Ha majd megint jövök
Ajándékot hozok.
Nem kell az, csak gyere
Bármikor, unokám
Tudod, hogy a mama
És a papa hogy vár!
Rossz, mikor nem vagy itt
Várjuk, hogy elgyere
Eljönnöd talán még
Gyakrabban kellene.
Vár itt a kis tacsi
Kutyuska, s Cirmike
Kakaska, tyúkocska
Nyuszika, s kiscsibe.
Vár az illatos rét
Az erdő, a mező
A kertben a rózsák
Réten a vizenyő.
Zsombékon ugrálhatsz
Mint egy kis békula
Itten nincsen szigor
Fegyelmi formula.
Minálunk szabad vagy
Akár egy kismadár
Vagy a friss szellőcske
Mint a tágas határ.
Tudod, hogy szeretünk
Én és a nagyapád
Éppen, mint szüleid:
Apukád, anyukád.
Holnap, még mielőtt
Elvisznek tégedet
A rétre mégegyszer
Papával kimehetsz.
Ott van a kicsi tó
Szél borzolja vizet
Kis falap-tutajod
Vízre engedheted.
Árbocán vitorla
Dagasztja majd a szél
Madzagon húzhatod
Ha a túlpartra ér.
Apró kék hullámok
Dobálják a hajót
Aztán papírsárkány
Madzagját foghatod.
Mert azt mondta a jós:
Holnap majd fúj a szél
Ilyen klassz nagy gyerek
Rossz időtől se fél!
Látom, már álmosodsz
S mosolyogsz, aranyom
Akkor az altatót
Mostmár eldúdolom.
„Hát aludj, kedvesem
Álmodj csak csendesen
A tó tükrén s az erdő mélyén
Csend honol.
Dús lombú fák alatt
Csörgedez kis patak
Vén mohos sziklák között
Bujdokol.
Már fújdogál a szél
Egy tücsök hangja kél
Lágy puha fészkén elszunnyad
A kismadár.
Hát aludj, kedvesem
Álmodj csak csendesen
Ezüstös fényét hinti rád
A holdsugár.”
„Aludj, édes, álmodjál
Senki sincsen ébren
Földön csak az angyalok
S csillagok az égen.”
Elaludt nehezen
Unokám, angyalom
Nyugtot lelt végülis
És betakargatom.
Feljött a hold is már
Sötét bársony az ég
Altatót dúdolok
Az elalvásig még.
VÉGE
Nagyi, altass el!
-verses mese-
Nem tudok aludni
A lelkem nyugtalan
Valami motoszkál
Nyugalmam odavan.
Gyere, és altass el
Drága jó nagymama
Altatódalodnak
Hogy szól a dallama?
Mi bánt, meséld el hát
Látod-e, hallgatom
Aztán elaltatlak
Sose félj, angyalom.
Nem tudom, a suli
Vagy a sok lecke bánt
Vagy az, hogy rég láttam
Apukát, anyukát.
Már egy hete is tán
Hogy nálad ittvagyok
Jó nálad, de azért
Mégis szomorkodok.
Holnap már megyek el
Hiányozni fogok?
Ha majd megint jövök
Ajándékot hozok.
Nem kell az, csak gyere
Bármikor, unokám
Tudod, hogy a mama
És a papa hogy vár!
Rossz, mikor nem vagy itt
Várjuk, hogy elgyere
Eljönnöd talán még
Gyakrabban kellene.
Vár itt a kis tacsi
Kutyuska, s Cirmike
Kakaska, tyúkocska
Nyuszika, s kiscsibe.
Vár az illatos rét
Az erdő, a mező
A kertben a rózsák
Réten a vizenyő.
Zsombékon ugrálhatsz
Mint egy kis békula
Itten nincsen szigor
Fegyelmi formula.
Minálunk szabad vagy
Akár egy kismadár
Vagy a friss szellőcske
Mint a tágas határ.
Tudod, hogy szeretünk
Én és a nagyapád
Éppen, mint szüleid:
Apukád, anyukád.
Holnap, még mielőtt
Elvisznek tégedet
A rétre mégegyszer
Papával kimehetsz.
Ott van a kicsi tó
Szél borzolja vizet
Kis falap-tutajod
Vízre engedheted.
Árbocán vitorla
Dagasztja majd a szél
Madzagon húzhatod
Ha a túlpartra ér.
Apró kék hullámok
Dobálják a hajót
Aztán papírsárkány
Madzagját foghatod.
Mert azt mondta a jós:
Holnap majd fúj a szél
Ilyen klassz nagy gyerek
Rossz időtől se fél!
Látom, már álmosodsz
S mosolyogsz, aranyom
Akkor az altatót
Mostmár eldúdolom.
„Hát aludj, kedvesem
Álmodj csak csendesen
A tó tükrén s az erdő mélyén
Csend honol.
Dús lombú fák alatt
Csörgedez kis patak
Vén mohos sziklák között
Bujdokol.
Már fújdogál a szél
Egy tücsök hangja kél
Lágy puha fészkén elszunnyad
A kismadár.
Hát aludj, kedvesem
Álmodj csak csendesen
Ezüstös fényét hinti rád
A holdsugár.”
„Aludj, édes, álmodjál
Senki sincsen ébren
Földön csak az angyalok
S csillagok az égen.”
Elaludt nehezen
Unokám, angyalom
Nyugtot lelt végülis
És betakargatom.
Feljött a hold is már
Sötét bársony az ég
Altatót dúdolok
Az elalvásig még.
VÉGE