Rab Madárka
Bobby Leng:
Rab madárka
verses mese
Toronyba zárva
Vigaszra várva
A rab madárka
Egyre csak sír.
A társa nélkül
Majd belekékül
És beleszédül
Folyton csak vár.
Telnek az évek
De száll az ének
Eresztve szélnek
Elszáll a dal.
A rab madárka
Folyton csak várja:
Szabadításra
Valaki jő.
Nappal és éjjel
Sötétben s fénnyel
Összetett kézzel
Imádkozik.
A rab madárka
Nem madár: lányka
Hiába várja
Hogy herceg jő.
Király se, herceg
Múlnak a percek
Csak a szú perceg
Hiába vár.
Ki zárta őt be
Fal rejtekébe
A szenvedésbe
Ugyan ki volt?
A mostohája?
Atyja vagy bátyja?
Bűbájnak átka?
Ki tette ezt?
Miért ültette
Föl a terembe
Bilincsbe verve
Szegény fejét?
Mit vétett másnak
Fűnek vagy fának
Hogy így elbántak
Szegénnyel ők?
Bűnös vagy gyilkos?
Rabsága titkos
Rejteke piszkos:
Egyedül él.
Ki nem kerülhet
Nem menekülhet
Nem fekhet, ülhet:
Bútora nincs.
Árva madárka
Bánatát látva
Épp arra járva
Ki szánja meg?
Királyfi látja:
Fal ablakába’
A szegény lányka
Sápadt szegény.
Éppen vadászott
És amint járt ott
Egy fát kivágott
Legott, hamar.
Toronynak döntve
Mászott a tönkre
Ablaknak dőlve
Várta a lány.
Reménye csillan
A szeme villan
Hamar elillan
A bánat itt.
Királyfi mászva
Fel ágról ágra
Feljut a lányka
Helyéig ő.
Beugrik hozzá
Magával hívná
Karolva óvná:
Jöjjön hamar.
Herceg nem kertel:
Hogy hívnak, szentem?
Kérdi ott menten
A sápadt lányt.
A rab madárka
Sápadt orcája
Pirosra válva:
Zavarba jő.
A kisleányka
Halálra válva
Rebeg a szája:
Titánia.
Titusz, a herceg
A szíve reszket
Édes a kezdet
S boldog a vég.
Mondja: Ne félj hát
Nem látod kárát
Torony szobáját
Ha elhagyod!
A rab madárka
Mosolyát látva
Szerelem szála
Szövődik itt.
A szegény árva
Kicsike lányka
Hercegét várta
S ím végre jött!
A szíve repdes
A kicsi kedves
Szép szeme nedves:
Könnye potyog.
Királyfi szánja:
Ő lesz a mátka
Királyi várba
Vinné hamar!
Viszi a herceg
Karjában reszket
Alélva dermed
A kicsi lány.
Gyenge kis harmat
Enged a karnak
Erős lovagnak:
Hadd vigye hát.
Leérnek gyorsan
Ott lóra pattan
S felkapja ottan
A szép leányt.
Eltűntek nyomban
Hűlt hely a porban
Üres toronyban
Nincs már madár.
Unalmas percek
Semmivé lettek
Meg se történtek
Oly messze van.
Várja szép élet
Mit sorstól kérhet
S emberként élhet
Végre szegény.
Róla mesélnek
Öregek, vének
Zendül az ének
S a zene száll.
„Volt egyszer messze
A rengetegbe’
Torony rejtette
Egy rab madár...”
VÉGE
Rab madárka
verses mese
Toronyba zárva
Vigaszra várva
A rab madárka
Egyre csak sír.
A társa nélkül
Majd belekékül
És beleszédül
Folyton csak vár.
Telnek az évek
De száll az ének
Eresztve szélnek
Elszáll a dal.
A rab madárka
Folyton csak várja:
Szabadításra
Valaki jő.
Nappal és éjjel
Sötétben s fénnyel
Összetett kézzel
Imádkozik.
A rab madárka
Nem madár: lányka
Hiába várja
Hogy herceg jő.
Király se, herceg
Múlnak a percek
Csak a szú perceg
Hiába vár.
Ki zárta őt be
Fal rejtekébe
A szenvedésbe
Ugyan ki volt?
A mostohája?
Atyja vagy bátyja?
Bűbájnak átka?
Ki tette ezt?
Miért ültette
Föl a terembe
Bilincsbe verve
Szegény fejét?
Mit vétett másnak
Fűnek vagy fának
Hogy így elbántak
Szegénnyel ők?
Bűnös vagy gyilkos?
Rabsága titkos
Rejteke piszkos:
Egyedül él.
Ki nem kerülhet
Nem menekülhet
Nem fekhet, ülhet:
Bútora nincs.
Árva madárka
Bánatát látva
Épp arra járva
Ki szánja meg?
Királyfi látja:
Fal ablakába’
A szegény lányka
Sápadt szegény.
Éppen vadászott
És amint járt ott
Egy fát kivágott
Legott, hamar.
Toronynak döntve
Mászott a tönkre
Ablaknak dőlve
Várta a lány.
Reménye csillan
A szeme villan
Hamar elillan
A bánat itt.
Királyfi mászva
Fel ágról ágra
Feljut a lányka
Helyéig ő.
Beugrik hozzá
Magával hívná
Karolva óvná:
Jöjjön hamar.
Herceg nem kertel:
Hogy hívnak, szentem?
Kérdi ott menten
A sápadt lányt.
A rab madárka
Sápadt orcája
Pirosra válva:
Zavarba jő.
A kisleányka
Halálra válva
Rebeg a szája:
Titánia.
Titusz, a herceg
A szíve reszket
Édes a kezdet
S boldog a vég.
Mondja: Ne félj hát
Nem látod kárát
Torony szobáját
Ha elhagyod!
A rab madárka
Mosolyát látva
Szerelem szála
Szövődik itt.
A szegény árva
Kicsike lányka
Hercegét várta
S ím végre jött!
A szíve repdes
A kicsi kedves
Szép szeme nedves:
Könnye potyog.
Királyfi szánja:
Ő lesz a mátka
Királyi várba
Vinné hamar!
Viszi a herceg
Karjában reszket
Alélva dermed
A kicsi lány.
Gyenge kis harmat
Enged a karnak
Erős lovagnak:
Hadd vigye hát.
Leérnek gyorsan
Ott lóra pattan
S felkapja ottan
A szép leányt.
Eltűntek nyomban
Hűlt hely a porban
Üres toronyban
Nincs már madár.
Unalmas percek
Semmivé lettek
Meg se történtek
Oly messze van.
Várja szép élet
Mit sorstól kérhet
S emberként élhet
Végre szegény.
Róla mesélnek
Öregek, vének
Zendül az ének
S a zene száll.
„Volt egyszer messze
A rengetegbe’
Torony rejtette
Egy rab madár...”
VÉGE