Syuron.hu

Bobby Leng:

Varázsolj
verses mese



Anyu, varázsolj megint, kérlek
Szólal a gyermek édesen.
Este lett, s itt áll mindenikük
Szomjasan, na és éhesen.

S anyu a konyhát beveszi végre
Csörömpöl, klaffog a papucsa
Ahogy ide-oda lépeget folyton
Siet, mert éhes a családnak hasa.

Varázsol. Mindenfélét előszed.
Innen is, onnan is előkerül valami.
Maradék, darabka, ez-az, mifene
Ami majd a vacsorát mégis kiteszi.

Mert fortyog a fedő alatt a lábas
És gőzölög, forrót ont a fazék.
Milyen ügyes ez az anyuka, lámcsak
Keze alatt a munka csak úgy ég.

S végre asztalra kerül az étel
És körbeüli mostmár a család
Éhüket elverik, s közben beszélnek
Nevetnek, ha a szó vidámra vált.

És eltüntetnek minden kis morzsát
Holnapra immár semmi se maradt
Se egy darabka kenyér, se semmi
Nincs a tányérokon egyetlen falat.

De nem baj, anyuka örül mindennek
Mert akkor biztos ízlett mindenkinek
Majd holnap megint varázsolhat újra
Mert holnap megint újra mind éhesek.

Hogy lesz a kis mindenféléből holnap
És minden nap étel, ki fejtheti ezt meg?
Ki érti, hogy az ide-oda járkálás alatt
Ételt készíteni hogyan is lehet?

A nyersből főtt lesz, de épp olyan, milyen
A hasba való, ami finom és ízletes.
Mi mindent kell a fazékba, lábasba tenni
Hogy jóllakjon megint a felnőtt s gyerek.

Varázslat, én mondom, minden napra.
Egy kicsi ez, meg egy kicsi az.
Ebből még egy kevés, vagy csipetnyi
És mindenki boldogan kanalaz.

Anyuka fáradtan, de boldogan nézi
Majd, hogy minden megint elfogyott.
Az az öröme, ha senki, de senki
A tányéron soha semmit nem hagyott.




VÉGE